Nagyon szeretem ezt a példázatot. Olyan erő és hatalom van benne. A hullámok tajtékoznak, átcsapnak a tanítványok feje felett, a szél viharos erővel szaggatja a vitorlát, a tenger tombolva dobálja a kis hajót... Aztán egy határozott kiáltás hallatszik, amely áthasítja a hullámok zaját, a szél zúgását és minden elcsendesedik. Nem halkul vagy szelídül a zúgás, a süvöltés, hanem azonnal elnémul minden. Igen ez az, amikor Jézus szól.
Az elmúlt hetekben a lelkem, mint a zúgó, tomboló tenger, elnyelni próbált.
Az ellenség kihasználta a gyengeségem, a fáradtságom, a betegségem.
Nagyon el voltam keseredve amiatt, hogy Illés nem tudott természetes úton világra jönni. Megfosztottnak éreztem magam és attól féltem ez az egész a kötődésemet is befolyásolni fogja és nem fogom eléggé szeretni őt. Visszanézve Isten kegyelme volt, hogy császárral született Illés, akkor is ha ezt ott abban a pillanatban nem értettem és keserűvé tett. A kórházi napok nem segítették azt, hogy kimásszam a gödörből...nem tudtam táplálni a gyermekemet és emiatt még rosszabb anyának éreztem magam. Aztán hazajöttünk és Isten kegyelméből megindult a tejem és végre az ölemben tartva szoptathattam a kisfiamat. Ha őszinte akarok lenni akkor el kell mondanom, hogy el kellett telnie két hétnek ahhoz, hogy megértsem ő a miénk és mi pedig szülővé váltunk. A fáradtság az éjszakai meg nem állás annyira lemerített, hogy még az érzéseket is elvette tőlem.
De az imának és Jézus Krisztus szavának hatalmas ereje van, képes a lélek viharait egy perc alatt lecsendesíteni. Most már tudom, hogy Illés Isten csodája és felfoghatatlan ajándéka. Most már érzem Isten támogató jobbját és erejét éjjel és hajnalban, amikor felsír a kisbabánk és most már örömöt érzek akkor , amikor az ölemben tartom...
Ez az amikor Jézus szól!
2009. november 22., vasárnap
2009. november 15., vasárnap
2009. november 10., kedd
Illés első napjai a Boglárkában
Amint azt alább írtam, folytatódik a fotófolyam Illésről és az ő első kalandjairól a nagyvilágban...
Illés hazahozatala
2009. november 2., hétfő
Illés megérkezett!!!
Igen. Vágytunk Rá, vártunk Rá, és készültünk Rá... mégis hihetetlen, ami történt, hogy egy ilyen kész kis ember (sőt nem is olyan kis!) hirtelen itt lett velünk, aki nem más, mint a mi kisfiunk!
Ilyenkor mindenki az adatokat kérdezi. Sosem értettem, miért olyan fontos ez. Általában nem is annyira, de az esetünkben mégiscsak meglepő...: 4,01 kg és 55 cm!!! Maguk a gondozónők és szülésznők is elámultak, hogy hogy jöhetett ki egy ilyen szép, nagy baba, ilyen kicsi anyuka pocakjából??? Náluk már csak mi ámultunk el jobban, amikor Illés ott szuszogott meg szörcsögött, meg vezényelt a karjainkban.
Ime a fotóválogatás Illés első napjáról:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)