legalább egyszer

Egy kicsit mintha a lányom készülne az esküvőjére, úgy érzem magam Nonó készülődését szemlélve. Persze már egy kicsit lehiggadtam a nagy első fellángolások és menyasszonyi ruhapróbák óta, de az elején voltak olyan éjszakák, hogy menyasszonyi ruhák sokasága zúgott át a fejemen, majd azon kaptam magam, hogy már én is menyasszonyi ruhákat próbálgatok álmomban....
Azt nem gondoltam, hogy egyszer aztán tényleg lesz rajtam egy olyan igazi, selymes, fidres-fodros ruha költemény.
De lett, hát íme! Félreértés ne essék, nem szeretnék újra férjhez menni, de ezt egyszer ki kellett próbálnom!

Cirok, a hűtlen

Olyan kedves hűséges, szociális, gyerekkedvelő cicának tűnt mikor haza hoztuk.
A kis hálátlan!
Cirok hűtlensége, nagyon megviselt, nem gondoltam volna, hisz ő csak egy macska... Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az én drága kiscicám alig van itthon, de, ami még feltűnőbb volt az az, hogy nem nagyon evett. Pedig annak idején nem lehetett Csipesznek adni először a vacsorát, mert olyan sértődés lett a vége, hogy csak na.
Mostanában pedig meg sem jelent vacsora időben. Egyszer aztán , amikor sétálni indult a család: Apa, anya, Illés, és Csipesz, (épp megjegyezni készültem, hogy csak a Cirok hiányzik és fel kellene szerelni egy kosarat a babakocsira, hogy ő is eljöhessen velünk legközelebb) megláttam egy Cirokhoz gyanúsan hasonlító macskát gubbasztani egy idegen lépcső feljárón. Akkor lett még gyanúsabb a macska, mikor Csipesz farkcsóváló közeledtére sem szaladt el, hanem egy fölényes "hát te mit keresel itt" vigyorral az arcán nyugtázta a dolgot. Tudtam! Kiáltottam, tudtam, hogy etetik és elcsábítják az én drága kiscicámat!
Hát ez történt. Az idegen lépcsőfeljáróhoz tartozó lakásban egy kedves házaspár élt, akiknek kedvenc elfoglaltsága volt, hogy a már gazdával rendelkező állatokat wiszkásszal és egyéb finom falatokkal etetgesse, és a szép lépcsőfeljáróján át az ártatlan macskákat becsalogassa a lakásba, főként a kinti macskákra specializálódva, akiknek mondanom sem kell, nagyon könnyű volt átszokni az új módira.
Másnap persze vissza tértem a tett színhelyére és nagyon kedvesen megkértem a fent említett kedves házaspárt arra, hogy:NE ETESSÉK AZ ÉN MACSKÁMAT legyenek szívesek, mert ő a miénk.
Azóta azt hiszem nem etetik, s Cirok naphosszat heverészik a mi kertünkben található kutya házban lévő puha hálózsákon és egy kanapéról álmodik.

Ha Illés nagyobb lesz, benti cicát faragunk belőle!

Illés elmúlt fél éve képekben

Illés 1. szülinapja