Csipesz

Annyira vártam a percet, hogy a kiskutyánk megérkezzen....29 éve folyton csak vártam.
Amikor megérkeztünk a házhoz, a régi gazdáihoz egy csupa élettel teli vidám kiskutyát találtunk... Nagy nehezen betuszkoltuk a kocsiba, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hová viszik, olyan riadt volt a kis szeme. Végül bevittük a kertbe, nagyon aggódtunk, hogy mi lesz majd ha összetalálkoznak Cirókával... Cirok majd kikaparja a szemét vagy ilyesmi, ő meg addig üldözi majd a cicust, hogy az többé vissza sem meri dugni az orrát a kertbe. Ehhez képest Cirok csak ásított egyet, mikor meglátta!


Ez hihetetlen!!!!! Megjegyzem, hogy ezért imádkoztunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez volt a jó hír... a szomorú viszont az , hogy a kis vidám kutyuskánk teljesen kétségbeesve kuporodott a kert legtávolabbi részébe. Remegett a félelemtől, gyászolta az anyukáját és a régi gazdáit.... amikor közeledtem felé, akkor pedig bepisilt a félelemtől...


Estére már én is vele sírtam, annyira sajnáltam, és úgy szerettem volna elmondani neki, hogy nagyon szeretjük, de nem értette meg...még most is remeg, én meg még most is sírok, de tudom, hogy csak pár nap az egész és meg fogja szeretni az új helyét és az új gazdikat! Ámen!
Andris: ...és Eszter kedvenc sziluettje:

sziluett

Szeretném felhívni mindenki figyelmét a sünis képek közül a másodikra, ahol a Cirok fülének sziluettje oly szembetűnő....ez Andrisom teljes extázisban történő megfogalmazása, amikor Cirókánkat e szavak közepette agyon dögönyözi és szorongatja :"Úgy bírom a fülének a sziluettjét!!!!!!"
Ilyet is csak egy költő bír mondani!

Ideiglenes lakótárs

Nos, mint ahogy látjátok, Cirok után megérkezett a Fábia is, s amint sokan tudjátok nagy izgalommal vártuk a Boglárka ucca 22 következő lakóját... Azonban aki megérkezett, az nem az volt, akire mi számítottunk. A következő képeken azt is látni fogjátok, hogy Cirok se számított a váratlan betolakodóra, aki ráadásul megitta a tejét...

A sünit végülis ki kellett menteni Ciróka társaságából, aki egyébként teljesen értetlenül állt a helyzet előtt. Úgyhogy Cirok kosarába csalogattam, hogy kivigyem a kerítésen túlra...

Így ért véget - legalábbis egy időre - az idegen betolakodó Boglárka ucca 22-ben való ideiglenes tartózkodása - Eszter nagy szomorúságára, aki legszívesebben állatkertté alakítaná az átriumot :)

Itt van, megjött garázsunk új lakója!!!

Hogy hogyan került ide? És miért épp EZ a Skoda Fabia...??? Nos, annak külön története van... Ha szépen kéritek kommentekben...., akkor talán leírjuk :)

Újra itt...

Nahát kicsit nagy kihagyással, de csak azért mert annyi minden történt hogycsakna! De most újra itt vagyunk a blogon (is). És folytatjuk! Szóval nem kell kétségbe esni... :)

Elbúcsúztattuk...

...tegnap Hornblowert. Ez a 4., utolsó rész volt talán a legromantikusabb, Eszter meg is siratta...  Hátakkor, szevasz, Horatio!

Hát erről lecsúsztam...

Kábé fél órája értem haza Szentkirályról, aholis Szűcs Lacival, úgymint lelki kísérőmmel folytattunk eddigi hagyományainknak megfelelően éjszakába nyúló beszélgetést. Bár hozzátenném, hogy a régi, akár hajnali pacsirtaszót elnyomó beszélgetéseink terjedelméhez képest most igen szolíd, tömör, szinte már zaklatottan kurta 2-3 órás "beszélgetésfoszlánnyá" rövidült eszmecserénk.
Az úton hazafelé aztán elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is beszéltünk, találkoztunk Eszterrel, meg hogy mennyire hiányzik, meg hogy mi lesz a kerítéssel és a tankolással... Vakmerő reményeket tápláltam feleségem ébrenlétével kapcsolatban. Hiú ábrándjaim azonban hamar szertefoszlottak, mikor hazaérvén a sötét folyosóra nyitottam be, ágyikónkban pedig egy alvó feleséget találtam. Akinek jóéjt-puszijaimra adott leghevesebb reakciója egy átfordulás, volt némi "mmm" hang kíséretében. Úgyhogy most itt vagyok, a gép előtt... egyedül. Talán még ma befejezem ezt a bejegyzést...

Új társaim a hétköznapokban...

Sokan, miután találkoztatok velem, észlelvén a kezemre tekert fáslit, megkérdeztétek: "Hát veled meg mi történt...?" Eme kérdés egy napra jutó variációinak tizedik-huszadik felbukkanása olykor mély hallgatásra késztetett... kissebfajta küzdelembe került kipréselnem azt az utálatos, áltudományos, fertelmes és visszataszító szót "fogaim rácsai között", hogy: ÍNHÜVELYGYULLADÁS. Már ez a szó is erősen emlékeztet arra az estére, amikor kezem csillapodni nem akaró fájdalma végül a Google kereső elé vitt, hogy aztán az "ínhüvelygyulladás" találati listájának cikkeit olvasgatva szédüléssel megfűszerezett émelygő rosszullét tegye fel a koronát meglévő kínjaimra. (khm, egy kis képzavar, de sebaj...)

Aztán belefogtam az innen-onnan kapott tanácsokból összeállt egyéni kezelésbe, melynek elemeiben ti magatok is gyönyörködhettek az alábbi képen.

• Fásli 1.0 :) Az ősi, a mindig bevált, de egyesek által már kevésbé preferált segédeszköz.
• Fastumgél. kenyegetni dörzsölgetni kell vele. semmi különös... biztos jó. De azt mondták nem elég erős...
  
• Inno Rheuma Forte. Szintén kenyegetni. Csíp ám, de nem csak piano, hanem Forte. Ha a csípés lenne a hatékányság fokmérője, akkor kategóriagyőztes lenne.
• Activon. Olyan elsőre, mint a Fastum, csak fekete a tubusa, ezért komolyabbnak látszik. És! Marcsinak is ilyet írt fel a doki. Ma kezdtem használni...
  

Fenti krémekkel a képen látható sorrendben kenegettem kezem egy szebb, "ínhüvelygyulladásmentes jövő" reményében. Nektek milyen tippetek / véleményetek van még?

Szombati vendéglista

Átlagos szombati napunk volt... vagyis talán annál nyugodtabb, ugyanis nem mentünk sehova! Viszont több jeles vendég is járt nálunk...

• Kertész Tomi... aki jobb tippekkel szolgált szárnyakat adva képzeletünknek azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a Boglárka ucca 22-es jövőbeni kertje
• Horváth Imi... aki majdnem-demégnem-demármajdnem :) kopaszra nyírt fejű külsejével de továbbra is "horváthimis bensejével" hozott új színt amúgyis színes otthonunkba, aztán a szokott módon elheveredve dumáltunk életünk dolgairól...pipa nélkül
• Benedek Zali (Zalcsi? Zalika? nekem már csak Zalán)... aki ámérikai nyári kalandjait és mindenféle lelki tapasztalatait megosztva velünk vacsorázott, aztán imádkoztunk, ahogy a tanítványok csinálhatták "anno"...
  

Jó volt látni ezeket a kedves barátokat - máskor is gyertek, a Boglárka ucca 22 vár titeket! :D
(sajna most képek nem készültek... talán legközelebb...)

Ismét Hornblower

Tombol nálunk az "Őfelsége kapitánya"-mánia. Tegnap, tesómék és szüleim spontán módon egy időpontra eső és így kisebbfajta Szabó-találkozóvá terebélyesedő látogatása, a sebtében elfogyasztott vacsi, és a hivatalos papirok mappákba rendezésének következő fordulója után lergytunk a nagy babzsákba, hogy megnézzük a 3. részt velünk közel egykorú VIDEOTON televíziónkon... Sajnos ezen kívül már csak egy maradt...

Nos, természetesen, most sem maradtak el az izgalmak, vizicsata, hadifogság, hercegnő, életmentés, és szökés...stb. ...minden volt hát, ami egy kalandfilmbe kell. De volt egy mondat, ami nagyon megragadott. Amikor egy szikla mögé rejtőzve Hornblower-ék az ellenség csapatát figyelték, leállította az egyik tiszt kirohanását, mire az így szólt vissza: "Hát nem harcolni jöttünk?" Hornblower válasza erre ennyi volt: "Nem, hanem győzni."

Hadsereg az ablakod alatt

3 áhitat megírására kértek fel az Útjelző c. áhitatosfüzetek szerkesztői, amit igen nagy megtiszteltetésnek érzek. Aug. 31-éig kellett megírni az áhitatokat, melyeket végülis "2. nászutunkon" írtam meg. Izgalmas feladat volt! Végülis úgy néz ki, be is kerülnek a 2009-es Útjelzőbe, de itt is elolvashatjátok! Akkor íme az első áhitat, elején az igerésszel:

Zsolt. 3. (Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.) 

Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem. Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az Úrtól jön a szabadítás. 

Legyen áldásod népeden! (Szela.)

Dávid vagy. Zsoltáros, aki dalokba foglalod szenvedélyes imáid szerető Istenednek. Hős, aki pásztorfiúként egy kis kődarabbal terítetted le az ellenség hatalmas izomkolosszusát. Harcos, aki kivívtad katonatársaid tiszteletét, sőt mi több, rajongását. Vonzó férfi, aki néped lányainak és asszonyainak titkos álma voltál. Király lettél, népszerű uralkodó. 

Aztán fordult a kocka. Az évek múlásával megöregedtél. Először a nép fellángoló rajongását vesztetted el, utána tiszteletét, majd bizalmát. Végül bekövetkezett, amire soha nem számítottál: saját tróntermedből, királyi palotádból futva kellett menekülnöd a népet maga oldalára csábító fiad, Absolon elől. (2Sám. 15-17) Most mahanaimi hadiszállásod hátsó szobájának sötét falai között egy mécses világánál reszketsz, mert tudod: az ellenség talán már holnap átgázol kicsiny seregeden, és megalázva gyilkol le téged, aki már csak árnyéka vagy az egykori hősnek, harcosnak, férfinak, és királynak. Már csak egy maradt...a zsoltáros. Térdeidre borulva sírsz fel az Úrhoz.

Durva. Mit kezdhetnél ezzel ma, amikor veled semmi ilyesmi nem történik? Semmiféle ellenség, semmi háborúsdi, se trón, se menekülés. Semmi ennyire durva. Vagy mégis? Nem, nem arra gondolok, hogy fegyveres alakulatok veszik körül a lakótelepi lakást vagy családi házat, amelyben laksz… A lelkedet azonban körülveszi, és kétségbeejtően szorongatja olykor hol a Félelem Hada, hol a Kísértés Serege, hol a Vádlás Zsoldoscsapata, hogy lerombolja  gondolkodásodat, érzelemvilágodat, és egészségedet… hogy végül elpusztítson. Elég durva.

De van egy biztos menedékhely, egy zúg, egy mécses, és van Egy, aki maradt, aki biztosan ott maradt, és veled virraszt. Kiálts hozzá hangosan, mert meghallgat. Pajzsod lesz ellenük, mert Róla visszapattan a félelem, a vádlás és a kísértés katonáinak minden mérgezett nyila.

És arcul veri őket, hogy szem elől tévesszenek, és egymásnak esve távozzanak előled a félelem, a vádlás és a kísértés tajtékzó seregei.

És még fogaikat is kitördeli, hogy ne tudjanak feltáplálva magukat újratámadni és még nagyobb erőkkel lerohanni a félelem, a vádlás és a kísértés szívós zsoldoscsapatai.

Néhány nap múlva hírvivő érkezik hozzád, és messziről kiáltja a jó hírt: vereséget szenvedett az ellenség túlerőben lévő hadserege… (2Sám. 18)

Egy este a Boglárka 22-ben...

Kerítéskapunk felrakásra várva:

Ciróka eszik:


Eszter nagyijától kávéfőzőt kapott szülinapjára:


Tőlem pedig 3 gyönyörű kendőt:


Raja meg nyomja a basszust a fel-jáccószobában:

Ez mind-mind a Boglárka ucca izgalmas világához tartozik... és ez még csak egy este volt!

ne olvasd el (:

Na jó írok...csak , mert a férjecském itt áll a hátam mögött és erőszakoskodik...(:
Mondtam, hogy ez így nem megy, én nem tudok csak úgy parancsszóra írni... szóval, aki olvassa ne számítson semmi különösre... egyébként megérteném ha ezekután nem olvasnátok az én bejegyzéseimet, de sajna most csak ennyire futotta!
Üdv mindenkinek!
cs.p.

Tegnap...

...megmutattam Eszternek eme blogot - ha már egyszer közös családi blognak szeretném... és nagyon tetszett neki. A kérdés, hogy tudjuk-e majd írogatni a naplót, rakosgatni a képeket, olvasgatni a kommenteket. Este pl. a bevásárlásból 7 körül estünk haza, cirókáztunk egy kicsit, és kitűztük a filmnézős programot 8-ra, igencsak naívan... végülis 5 perc maradt a blog megmutogatására, így is 9 után tudtuk elkezdeni az "Őfensége kapitánya" c. élvezetes-izgalmas-hajós-kalandos 4 részes angol film 2. részét... amit mindenkinek ajánlunk, kivéve Nonónak, aki köztudottan borzong a vizes-háborús-szörnyes filmektől. A főhőse egyébként Horatio Hornblower kadét (később pedig ugye kapitány), aki hülye neve ellenére egyre jobban bánik az emberekkel, bátorsága pedig egyre többeknek feltűnik...:

Szóval a kérdés ezek után, visszatérve az alaptémára, hogy akarjuk-e csinálni, írogatni ezt a blogot szerintetek...? Szavazzatok oldalt ill. írjatok kommenteket!

Megérkezett Ciróka

Dobozban hoztuk Szentkirályról a falu végéről, ahol már rögtön feltűnt milyen barátságos. Amint látjátok, színe beazonosíthatatlan, mintázata pedig "nyomokban cirmokat tartalmaz". Nem ismerte az ölbeülést, de hamar rákapott a dologra... Eszterrel, amikor a hintaágyba egymás mellé ültünk, hol az én, hol az ő ölébe ült, majd pár másodpercenként "fészkalódott" egyet, hogy másik pozitúrába helyezkedjen. Végül a kettőnk közötti "résbe" gombolyodott bele minden bizonnyal azon céllal, hogy egyikünk se sértődjön meg - véletlenül se!
Cirok - merthogy ez a hivatalos neve sokáig nem is mozdult ki a kertből, de mostmár kisebb-nagyobb felfedezőutakra indul, melyeknek útvonalát azonban már nem tudjuk követni...

Beindul a Boglárka ucca 22

Nem tudom, jó ötlet-e ez a blog, de az biztos, hogy nem is rossz. Most épp mé mindig el nem múló ínhüvelygyulladásommal ülök a gép előtt így éjféltájt, így csak fél kézzel gépelek. Teljesen úgy érzem magam, mint egy félkarú óriás... kivéve az óriást.
A bal kezemtől függetlenül egyébként iszonyatosan hálás vagyok az elmúlt 1 évért, amit itt a Boglárka uccában, immár mint újdonsűlt házasok töltöttünk! Szóval megvolt már az 1. házassági évfordulónk, ma ünnepeltük Eszter szülinapját, mindjárt (már majdnem-de-még-nem-de-már-majdnem...) megvesszük életünk első saját autóját, és megérkezett hozzánk Cirok, Csipesz pedig már csak a szomszéd Lacibácsitól elkunyerált kutyaház tetőcseréjére vár...
Mitmondjakmég?
Elég téma ez, vagy inkább hagyjuk ezt a blogmániát Fletóra...?