Ez is itt történt ám a Boglárka22-ben!

...vagyis nem más, mint Nonó és Nil eljegyzési fotózkodása.

Illés 2. karácsonya

Illés "járókeretezik" :)

Kisfiunk rájött, hogy a "kis állatkákat belógatós üngyömbüngyömöt" rendeltetésszerű használattól eltérő módon egészen különleges segédeszközként is lehet hasznosítani. A hajlottkorúak számára készült járókerethez hasonlóan miért ne lehetne a babáknak is valami segédeszköz a kezében a járáshoz - ha még egyedül nem megy...?

Mindjárt 1 éves

Amint azt jobboldalon Illés kis életkorjelzőkéjénél láthatjátok is: döbbenet - a fiunk mindjárt 1 éves lesz!
Ha visszagondolok családunk 1 évvel ezelőtti állapotára - hát valami igen különös érzés tölt el. Egyrészt az "apa leszek, és már tulajdonképp az is vagyok"-tól egy óriási lépés az "apa vagyok" felelősségteljes és büszke állapotáig. Eszter a szülés előtti rettegés után most már rutinos és boldog anyukává lett. De a legszembeötlőbb változás Illésben zajlott le: kis öntudatlan, ámbár mélyhangú manókából öntudatos, erős és határozott kis fickó lett, aki számára - szinte - nem létezik akadály: mászik, mint a csík - mindenen át.

folyt. köv....

Az első szó

egy rém csodás nap margójára

Igaz rég volt, tán igaz sem volt... egy verőfényes nyári napon száguldott - Erikával kiegészült, állatok nélkül utazó - kicsiny családunk hazafelé az M7-es autópálya rögös útjain, amikor autónk gyanús hangokat hallatva fordított logikával kezdett el közlekedni: minél jobban nyomta Eszter a gázt, annál lassabban haladt a kocsi - míg végül a leállósávban kötöttünk ki.
Csücsköstül, Erikástul, moccanni nem akaró Skodástul, és egy sófárdicssulistanárpróba élményestől ácsorogtunk valahol a 328. kilométerkőnél. Ez a helyzet mély szociális érzéseket lobbantott fel szívemben a Macskafogó című örökbecsű rajzfilm egyik jelenetében az út szélén lerobbant patkányok iránt.
Nem sokára azonban Dávd unokatesóm személyében megérkezett a felmentősereg, aki bevontatott minket Fehérvárra a frissiben vett vontatókötéllel. (Mindazonáltal nem feledkezhetem meg Almássy Gróf Úr segítségnyújtásban szerzett érdemeiről sem, akinek telefonos segítsége nélkül aligha sikerült volna a vonóhorog meglelése és felszerelése.) A felmentősereg második hadosztályát Apukám és autója alkották, akik a Székesfehérvár és Veszprém közti logisztika lebonyolítását vállalták magukra. Hátrahagyva tehát egy későbbi feltámadás reményében Skodánkat, némi (3-4 órás) csúszással, este 11 óra környékén a puha ágy, mint a megpihenés szimbóluma előttünk lebegő édes képével léptük át áhított hajlékunk küszöbét.
Illés lefektetése után gyanútlanul indultunk a nappaliba, hogy leroskadjunk az egymás karjaival kombinált babzsákokba. Ott azonban valami egész más fogadott minket, mint a reggel itthagyott "tiszta otthon, rendes ház". Egész pontosan a következő kép tárult elénk:


Majd felnéztünk, és ott pedig ezt láthattuk:

Nem, a mennyezet minden ellenkező híresztelés ellenére, nem omlott le tehát - ezt innen üzenem minden körmeit emiatt rágó, ágyban éjszakákat emiatt hánykódó kedves rokonnak és barátnak - csupán a vakolat hagyta el addig megszokott "tartózkodási helyét" egy néhány négyzetméternyi darabon.

Mit mondanak erre a statikusok?
Hát azt, hogy a szóban forgó vakolatdarab nem bírta tovább a körgyűrű évtizedek óta őt folyamatos remegésre kényszerítő robaját, és épp aznap jött el a a drámai válás pillanata.

Mit mond Murphy?
Hát, hogy amelyik kocsi az autópálya szélén lerobbanhat, az le is robban, lehetőleg egy napon belül egy másik igen valószínűtlen káresemény bekövetkeztével. Illetve: amelyik vakolat leeshet, az le is esik, lehetőleg a lakók kocsijának lerobbanását követő 300 percen belül.

És mit mond erre Isten?
"A sok baj, nehézség között a karjaimban vittelek..." - vagyishogy amellett, hogy gondoskodott felmentőseregekről, megakadályozta, hogy a vakolat felettébb súlyos darabjai kisfiunkra és édesanyjára hulljanak.

külcsíny

Ma este elhatároztam, hogy ALKOTOK. Végre. Eszter lelkesen támogatta ötletemet, és közölte, hogy akkor ő el is megy lefeküdni... Itt maradtam a gép előtt, hogy akkor én most bloglárkázom egyet. Aztán persze bevillant itt egy buborék a szerkesztőben, hogy ilyen-meg-olyan szuper blogsablonszerkesztővel van felturbózva a blogger, és hát nem bírtam ellenállni a "kísértésnek", hogy kipróbáljam. Hát ez lett belőle. A pöttyöshöz Eszter ragaszkodott - aki kisettenkedett az ágyból még egyszer (és utoljára), no comment.
Őszintén szólva miközben próbálkoztam valamit kihozni a csillivilli új sablonokból, sokszor gondolatban már odáig jutottam, hogy hagyom az egészet, jobb a régi, és ehelyett inkább írnék végre valamit... nadehát ha mér valamit elkezdtem!!! Hogy számolnék el magam felé azzal az elvesztegetett 1 órával, amiből aztán semmi sem lett? Inkább megnyomtam egy nagy levegővétel után az "ALKALMAZÁS A BLOGRA" feliratú, vésztjóslóan kacér gombot.
Kétségeim azonban továbbra is megmaradtak a dizájnt illetően, de legalább belekezdtem az írogatásba. Ezen bejegyzés utolsó mondatához érve azonban újabb kétség kezd gyötörni: e fenti sorok lejegyzésének volt-e valamilyen-bármilyen-akármilyen értelme?

Máté és Illés bimbózó barátsága

Újabb filmkedvencek

Szabadság himnusza

A főszereplőt először az Őfelsége kapitánya című filmben fedeztem fel, ott még nagyon fiatal volt, de akkor is nagy alakítást nyújtott. A fenti filmben pedig ha lehet , még fantasztikusabban játssza a rászabott szerepet "Willberford király" szerepét. A film egy politikusról szól, aki minden erejét beleadva harcol a rabszolga kereskedelem ellen. Szenvedély, elhivatottság, visszatérő gyötrő álmok, mik valamiért nem hagyják szabadulni az embert, megtérés, választás...ez mind egy filmben.
A főhős rátalál Istenre, illetve Isten talál ő rá, s döntenie kell, folytassa-e a munkát, vagy Isten szolgálatába álljon. Aki megnézi a filmet megtudhatja végül is hogyan dönt, annyi harc, és sikertelenség után előterjeszti-e újra a rabszolgaság kérdését, vagy feladva a harcot békésebb vizekre evez...és vajon tényleg békések-e azok a vizek, amik nyugalommal kecsegtetnek?
Mindenesetre valahol afrika mélyén egy néger kislány Willberford király eljöveteléről álmodik, aki majd megmenti őt a zsarnokság alól.

Isteni sugallat

Egy kicsit könnyedebb szórakozást nyújtó filmsorozat, de semmiképp sem időt pocsékoló!
Fantasztikus és hiteles jellemrajzok, mai embert foglalkoztató kérdések egyáltalán nem szájba rágós megfogalmazása. Ez a sorozat más és jóval több, mint a tévéből ömlő szappanoperák világa. Persze ez is magával ragad és az ember alig várja, hogy tudja mi történik a főhőssel a következő részben. Magával ragad egy három gyerekes család életébe, amely konfliktusoknak, együtt megélt örömnek és bánatnak a helye s magával ragad egy kapcsolatba, mely a főszereplő és Isten között születik. Isten különböző alakban megjelenve újabb és újabb feladatokra bízza őt, nem magyaráz, nem enged kérdezni, de engedelmességre vár, s valahogy mindig az Ő nagy tervébe illeszti bele a történéseket. Mindezt viccel fűszerezve.
Teológiailag nagyon megállja a helyét minden, amit Istenről elmond (ha felül tudunk kerekedni azon, hogy Isten néha jó pasi, néha konyhás néni...persze ennek is lehet üzenete a számunkra) és nem ad sablonos válaszokat, de gondolatokat indít a nézőben.

Boglárka Baba-mama

A baba-mama kör házhoz jön.
Illésnek nagy a választék (mármint nem a hajában)...
Szebbnél szebb lányok gyűltek össze: Abigél, Dorka, Johanna, Ráhel...

ez a kép elmosolydott

"úgy tűnik, nem fér be több ujjam a számba..."

Detti és Ráhel... és a gyöngy fülbevalós lány

randevú a paplanon

"Akajsz a bajátom jenni?"
"jóóó"

Elolvadt a világ, de a közepén...

Anyóspajtás új találmánya:
fánk-banán fotelkombináció babák részére

kukucs.

apa és fia csíkos és kockás alapon

...avagy Csücsök hintaágyának felavatása

"Elolvadt a világ, de a közepén
Anya ül és ott ülök az ölében én."
(Zelk Zoltán)

Illés - sztárfotó

Készült az Alpha-hétvégén, április végén. Fotós: Szűcs Bea
Köszi, Beus!

(a fenti információk természetesen nem a gyermekre, hanem a fotóra vonatkoztak... :)

Illés, a kisoroszlán avagy a fiamból előtörő agresszívitás plüssmackója zabálására készteti

Eszter örökítette meg eme magasztos pillanatot, a férfivá válás első nagy lépcsőfokát, a vadászösztön előretörését, a szelíd kisfiúba bújt vérengző oroszlán első félelmetes felhorkanásait... folytassam...? Nem, inkább mutatom:

kissrác a zongoránál

...fehérebb az orgonánál... vagymi.

Szóval, ahogy odaültettük a szintihez, egyből elkezdte csapkodni, markolászni, cibálni, nyomogatni, taperolni... a billentyűket. Az eredményt maga Bartók Béla is megirigyelhetné!

ringlócsuri

Új feleségem lett! ...ööö vagyiscsak új a frizkója. Rögtön - az új fejség első napján - el is neveztem "ringlócsurinak", nem is magyarázom miért, hiszen egyértelmű. Ugyanis ha ránéz valaki, mi más juthatna eszébe, mint: nini, egy RINGLÓCSURI!

Rékáék a Boglárka22-ben

A Képen nem mi vagyunk láthatók, bármennyire is aranyos mosolygós házaspár is Réka meg Roland...(:

Roland bizonyára azt hiszi, ha így odatapasztja Illés pofijához az övét akkor felfedezünk némi hasonlóságot, de sajnos nem! Illés a miénk!

Hercegnő lettem!

Hercegnő lettem. Na nem mintha újra születtem volna hercegnő képében, de karácsonykor egyik álmom teljesült. 24-én ki voltam zárva a hálószobánkból, ez volt kiírva: TILOS AZ Á...
Nem mehettem be. De naná, hogy hallgatóztam. krrr, csikk megint krrr puff puff ilyen hangok hallatszottak. Furdalt a kíváncsiság, de sajnos tilos volt az Á!
Aztán este kinyílt az ajtó és ez a gyönyörű baldachin függött az ágyunk felett.
Azóta, akárhányszor lefekszem, hercegnőnek érzem magam!!!

Kiteljesedem, mint Háziasszony

Illésmegadédik...

A karácsonyi szünet alkalmából körutat tettünk az immár +1-szeresen is dédszülőkké avanzsálódott nagyszüleink mindegyikénél. Nem midegyik találkáról van fotónk, de majd igyekszünk bővíteni az "Illésmegadédik"-fotósorozatunkat.

Illés a "győri" Dédinagyival

...a sárbogárdi Dédipapával

...és Mamával

...végül egy mega-déditalálkozó: a sárbogárdi dédszülők és a veszprémi Dédinagyi
(félreértés ne essék, a középső fiatal pár még nem tartozik a dédszülők sorába... :)

Az én fiam Köménylegény!

Illésnek egyre-másra újabb és újabb nevei születnek. Az egyik legutóbbi új neve születésekor először is arra gondoltam, hogy milyen kis mokány, zsuffa és strapabíró az én kisfiam. Aztán meg arra, hogy az un. "angolvíz", amit a hasfájásra iszik, édeskömény-kivonatot is tartalmaz. És akkor jött a felismerés, hogy van egy olyan név, ami egyszerre kifejezi mind a két dolgot: Köménylegény.
Igaz ugyan, hogy most leálltunk egy kis időre legalábbis az angolvízről, a név már csak rajtamaradt fiamon, merthát ő egy igazi... köménylegény.

Szuper Illés!!!!

Illés a legszebb, legédesebb, legügyesebb és legerősebb baba a világon.
"Na jó csak úgy mondtam" Ezt biztos sok más anya meg tudná cáfolni, aki szintén a világ legszebb, legédesebb és legerősebb gyermeket tartja a kezében.
Egyet viszont meg kell hagyni, Illés annyira erős, hogy már egy napos kora óta tartja a fejét. Ezt már odáig fejlesztette, hogy mikor Andris a hasánál fogva repteti végig a szobán kinyújtott kézzel, egészen úgy néz ki, mint Szuper Man. El is neveztük Szuper Illésnek!

Íme a fotó: