Tényleg Kegyvesztettek?

Ahogy nézegettem a blogunkat, és megláttam Csipp meg Cirok képét, amikor még olyan kicsik voltak, eszembe jutott Imi bácsi (apósom) megjegyzése, amikor azt mondta: Na hadd lássam a kis kegyvesztetteket.
Igazából tényleg úgy tűnhet, mintha ez lenne a helyzet és mintha Illés kiütött volna a nyeregből mindenki mást, mertugyehát csupa Illés fotók kerültek fel a blogra.
De szeretném megcáfolni ezt a hiedelmet!!!
Ez utbbi azért van, mert tél van és kevesebbet fotózunk kinn, főleg, mert tök sötét van mire Andris hazaérkezik. De nem hanyagoljuk el továbbra sem édes kis állatainkat, sőt...
Csipesz már megismerkedett Illéssel és szimpatikusak is egymásnak, együtt járunk sétálni...persze ezt a műveletet még fejleszteni kell, hogy ne ketten kelljünk hozzá.
Szóval a közhiedelem ellenére nem kell elhanyagolni az állatainkat csak azért, mert egy kisgyerek születik, most olyan mintha 3 gyerekünk lenne...

Csak gyarapodok, csak gyarapodok...

Már csaknem egy hónap eltelt azóta, hogy a szüleim a fotóimat kirakták... Azóta én ám csak gyarapodok, csak gyarapodok... már több, mint 5 kiló vagyok, a mérlegről is lelóg a lábam, így csak felhúzott lábbal férek el:


Szóval az igaz, hogy a mérlegállást még nem ismerem, de a mérleg-fekvésben már profi vagyok. Időnként be is alszom rajta:


Ja, igen, és meg van örökítve rólam az a győzedelmes pillanat is, amikor 5 kiló lettem!

Jézus lecsendesíti a tengert

Nagyon szeretem ezt a példázatot. Olyan erő és hatalom van benne. A hullámok tajtékoznak, átcsapnak a tanítványok feje felett, a szél viharos erővel szaggatja a vitorlát, a tenger tombolva dobálja a kis hajót... Aztán egy határozott kiáltás hallatszik, amely áthasítja a hullámok zaját, a szél zúgását és minden elcsendesedik. Nem halkul vagy szelídül a zúgás, a süvöltés, hanem azonnal elnémul minden. Igen ez az, amikor Jézus szól.

Az elmúlt hetekben a lelkem, mint a zúgó, tomboló tenger, elnyelni próbált.
Az ellenség kihasználta a gyengeségem, a fáradtságom, a betegségem.
Nagyon el voltam keseredve amiatt, hogy Illés nem tudott természetes úton világra jönni. Megfosztottnak éreztem magam és attól féltem ez az egész a kötődésemet is befolyásolni fogja és nem fogom eléggé szeretni őt. Visszanézve Isten kegyelme volt, hogy császárral született Illés, akkor is ha ezt ott abban a pillanatban nem értettem és keserűvé tett. A kórházi napok nem segítették azt, hogy kimásszam a gödörből...nem tudtam táplálni a gyermekemet és emiatt még rosszabb anyának éreztem magam. Aztán hazajöttünk és Isten kegyelméből megindult a tejem és végre az ölemben tartva szoptathattam a kisfiamat. Ha őszinte akarok lenni akkor el kell mondanom, hogy el kellett telnie két hétnek ahhoz, hogy megértsem ő a miénk és mi pedig szülővé váltunk. A fáradtság az éjszakai meg nem állás annyira lemerített, hogy még az érzéseket is elvette tőlem.
De az imának és Jézus Krisztus szavának hatalmas ereje van, képes a lélek viharait egy perc alatt lecsendesíteni. Most már tudom, hogy Illés Isten csodája és felfoghatatlan ajándéka. Most már érzem Isten támogató jobbját és erejét éjjel és hajnalban, amikor felsír a kisbabánk és most már örömöt érzek akkor , amikor az ölemben tartom...
Ez az amikor Jézus szól!

Illés nézelődik

A zenélő játékot köszönjük Vargáéknak, a szerelést pedig Triebl Lacinak...!

Illés első napjai a Boglárkában

Amint azt alább írtam, folytatódik a fotófolyam Illésről és az ő első kalandjairól a nagyvilágban...

Illés hazahozatala

Többen írtátok, és bíztattatok minket, hogy szeretnétek látni további képeket kisfiunkról, Illésről! Nos, igyekszünk eleget tenni csillapíthatatlan képszomjatoknak... és 2 új fotóalbumot töltöttem fel.
Először is, jöjjenek csak a képek Illés hazahozataláról...!

Illés megérkezett!!!

Igen. Vágytunk Rá, vártunk Rá, és készültünk Rá... mégis hihetetlen, ami történt, hogy egy ilyen kész kis ember (sőt nem is olyan kis!) hirtelen itt lett velünk, aki nem más, mint a mi kisfiunk!
Ilyenkor mindenki az adatokat kérdezi. Sosem értettem, miért olyan fontos ez. Általában nem is annyira, de az esetünkben mégiscsak meglepő...: 4,01 kg és 55 cm!!! Maguk a gondozónők és szülésznők is elámultak, hogy hogy jöhetett ki egy ilyen szép, nagy baba, ilyen kicsi anyuka pocakjából??? Náluk már csak mi ámultunk el jobban, amikor Illés ott szuszogott meg szörcsögött, meg vezényelt a karjainkban.

Ime a fotóválogatás Illés első napjáról:

az albérlet 9 hónapra szólt!

Willy Breinholst Hahó megérkeztem című könyve így kezdődik:

"Csinos, kényelmes, luxuskivitelű egyszobás lakosztály, jól szigetelt, minden elképzelhető komforttal, saját be és kijárattal mostantól 9 hónapos időszakra nyugodt természetű bérlőnek kiadó, teljes ellátás, gyermek nem akadály, aki beköltözik, annak számára ez az álmok lakása, számos lehetőséggel. Bármikor kötetlenül megtekinthető."

Willy Breinholst a medencét elfelejtette felsorolni a luxus szolgáltatások közé, pedig állítom Illést ez vonzotta a legjobban. A nyugodt természetű bérlőhöz azért lenne egy két hozzáfűzni valóm...na de mindegy. A lényeg, hogy a kiadás határideje lejárt és a bérlő nem hajlandó elköltözni, már lassan egy hete potyautasként éli könnyű és gondtalan életét...és sajnos lehet, hogy még egy darabig ez így is lesz...

"Anyuval ismét meglátogattuk a bába nevű hölgyet. Mostmár a napnál is világosabb, hogy nem az én emberem. Csak egy a vágya, hogy engem valamiképpen elkapjon, de amíg így anyunál maradok, addig ez nem fog neki sikerülni!... A születés amiről annyit összehordanak 2 szakaszban megy végbe:az elsőt a méhszáj megnyílásának, a másodikat kitolásnak nevezik. Kitolás? Már maga a szó is durván hangzik szerintem, és egyáltalán nem érzem fontosnak, hogy jelen legyek ennél az eseménynél. Kitaláltam egy harmadik fázist , amit én fogok beindítani, ha majd elkezdik ezeket a disznóságokat. Ellenállás szakasznak nevezem. Ha el akarnak kapni, elbújok.Aztán mondhatják, hogy megvan! megvan!-engem ugyan nem fognak látni!"

Azt hiszem az író ezzel kisbabánk szavait közvetítette, csak még azt kell kiderítenem, hogyan férkőzött oda Illéshez, elárulhatná a titkot, mert nekem is lenne egy-két szavam hozzá...talán rám jobban hallgatna...

nagy átalakítások

Ki-be, be-ki, szét-össze-vissza, vissza és megint szét,le és föl, föl és le...ez jellemezte az elmúlt időszakot. De nem maradtunk segítség nélkül. Adrián, Lacik és más hősök töretlen lelkesedéssel fúrtak, faragtak, hordtak és pakoltak nálunk. Majd beszélnek a képek.

Először is, az eddigi egysoros csipeszes "galériánkat" kétsorosra tuningoltuk!

Aztán ekészült az ikejás tilitolizható rizspapiros térelválasztó, ...

...és így 1 szobából kettő lett! Íme a dolgozószoba - új helyén.

...és a lekicsinyített, de talán még hangulatosabb nappali.

Most pedig menjünk át az új gyerekszobába!

...csörgők...

...a híres kocka, amit közösen varrtunk Illésnek.

Lefestettük Andris sublótját.

A régi macim is beköltözött Illés szobájába.

Közlekedési eszközöket festettünk neki - és így néznek ki a falon.

Baba ágy. (Gondoltátok volna?)

...és íme a gyerek sarok!

ez gáz

Kaptunk LiGyuéktól egy gáztűzhelyet, mert szegényeknek nagy tortúrák és megpróbáltatások árán ki kellet cserélniük a gáztűzhelyüket villanyra.
Szóval megérkezett hozzánk ez az új, modern, de kicsit piszkos tűzhely.
Én a kismamaságra meg a nagy pocakomra hivatkozva, kihúztam magam a csiszakolás alól, ígyaztán ez a nemes feladat Andrisnak adatott.
Meg kell mondanom, hogy olyan gyönyörű lett, hogy még Lilla is alig ismert rá.
Kész haszon. Andris nagyon elégedett lehetett magával, én pedig iszonyúan büszke voltam rá!
...és így mindenki elégedetten mosolygott...

örök téma

Csipesz és Cirok, már érzik a tél közeledtét és egyre gyakrabban bújnak össze.
Annyira édesek, főleg mikor Cirok elkezdi dagasztani a Csipi hasát. Mindig csodálkozom, hogy milyen kedvesen tűri, ahogy a Cirok teljes extázisban bele-bele mélyeszti a körmét. (akit már dagasztott cicus, az tudja, hogy ez a művelet néha kicsit fájdalmas.)
De hát ő még ezt is elviseli a Ciroktól. Ja és rendszeresen megvédi egy nagy vörös kandúrtól is, ilyenkor igazi bátor hősnek mutatkozik és Cirok megnyugodva fúrja bele magát újra Csipesz bundájába.
Én pedig azon gondolkodom, bárcsak mi keresztények is így kiállnánk egymás mellett és így viselnénk el egymást szeretetben...
Sokat tanulhatunk tőlük.

szülinapom-pom-pom

Ez a hintaszék nem ám akármilyen hintaszék....
Régóta várt, gondosan kiválasztott, szoptatásra rendeltetett hintaszék.
Nagyon vágytam egy hintaszékre...már évek óta...
Mivel Andris ezt tudta, ezzel az ajándékkal lepett meg a szülinapomon és pluszban még egy lábmasszírozóról is gondoskodott, mert az utóbbi időben mindig nyavalyogtam neki, hogy masszírozza meg a talpam. Azt gondolta ezzel kiválthatja a masszírozást. Az igaz, hogy nagyon jól működik, de ahhoz persze nem fogható mikor ő masszírozza a lábamat... Szóval nem húzhatta ki magát a masszírozás alól.(:
Ja és látjátok azt a vagány, bordó kordnadrágot? Azt is kaptam, bár azt nem a szülinapomra, mert az már túl sok ajándék lett volna egy szülinapra. Azt csakúgykaptam, hogy legyen ősszel mit felvennem. Annyira tetszik, hogy majd szülés után is hordani akarom, csak még azt nem tudom, hogy hogyan.
A hintaszékről meg még mindenképp hallhattok, láthattok, mikor már Illéssel együtt ülünk benne és szopizunk...már alig várom!

újabb dózis...

Újabb képriport következik. Az ilyen kis beszámolóinkat elárulom, általában az ihleti, hogy a fényképezőgépünkről letöltjük az itt-ott készült képeket, és rájövünk - mennyi minden történt velünk, amikről be lehetne számolni! Nos, megint egy ilyen fotó-adag következik: dózis a boglárka ucca 22-ből...

Sufni-tuning.
Elkészült életem legszebb, legnagyobb, legcsodásabb és egyben eleddig egyetlen sufnija.

Sufni becsukva.

...és kinyitva.

Közben itt volt nálunk Nono a tengerentúlról... Nonocta, hiányozni fogsz!

Naplemente a nappalinkban. (Nonocta remekműve)

Aztán nyaralni mentünk - ezúttal csak Káptalanfüredre, de amilyen kicsi volt a távolság, olyan nagy élmény volt eltölteni ott egy hetet kettesben-hármasban, olykor négyesben... mint pl. itt az erdőben, amikor Csipesszel kirándultunk.

A házból a fölötte lévő kilátóhoz vezető túra kihagyhatatlan. De a Balatont nem csak ilyen messziről nézegettük, hanem egész közelről is...

...és volt hogy a házikóban maradtunk és "közlekedési eszközök" című festménysorozatunkat festegettük Illés jövőbeli szobájának falára

Például.

Aztán a viharok elől visszatérve a Boglárka uccába, szállodává alakultunk.

Ez a sok tesó egyikük kivételével mind itt aludt. Laci erősíti a szabályt.
Csak nem Boglárka rekord???

De hogy az állataink se maradjanak ki...
Nagy kegyesen megengedtük nekik, hogy a lábtörlőig bejöhessenek. De ők tovább feszegetik a határokat. Cirokot pl. a babzsák közepén találtuk egyik délután - babzsáknak álcázta magát, a formája még hasonlított is, csakhát a színe nem stimmelt. Észrevettük. Hiába, az ember a kisujját nyújtja...

Új kutya a háznál

Nem elszökött, nem eltűnt és nem meghalt. És nem is cseréltük le egy "fiatalabbra"... :) Csak levetette bundáját, mert már kissé összekoszolódott, kissé meleg is volt és kissé belefülledt. Úgyhogy amiről úgy gondoltam, hogy soha életembe nem fogom megtenni, az most bekövetkezett: kutyakozmetikushoz vittük a kutyánkat. (Hozzáteszem, "emberkozmetikusnál" még életünkben nem jártunk, így mostmár úgy fogjuk azt is elképzelni, mint a kutyakozmetikát...)

Ilyen volt...

És ilyen lett.

Szóval Csipesz fogy, Cirok hízik.

Eláruljuk azt is, hogy Csipeszt a nyírása előtt bedrogozták.
Szóval, amíg nyírták, bizonyára ilyen mesebeli mezőkön járt...

Eszter, a gyönyörű Kismama

Eszter néhány hete - némi családi nyomás hatására - beadta a derekát a világháló globális hatalmának, és beregisztrált az iwiw-re. Azóta naponta özönli el az iwiwes üzik tömkelege, a be- és kijelölésekről, az oda- meg visszaigazolásokról, a kapcsolatok cimkéiről és mindenféléjéről...
Nos, ehhez a regisztráláshoz töltöttünk fel képeket - merthogy egy iwiwes fiók képek nélkül félkarú óriás vagymi - és ekkor érkeztünk a kihíváshoz, egyúttal sokak hőn áhított igényéhez, miszerint Eszterről KISMAMÁS FOTÓT kell felrakni, kitenni, elküldeni, mutogatni, közzétenni...
Nos, hátakkor íme, A Kismamás Fotó, amin "aztánmostmártényleg" és "letagadhatatlanul" látszik, hogy feleségem babát vár. Tessék gyönyörködni. ;)

(najó, tanúságul, hogy a kispapa is megvan...)

Csipesz a Bátor...?

Úgy döntöttünk, hogy Csipeszt Bátorrá kereszteljük, merthogy a név és a szó ereje által talán felszínre tör belőle a mélyen elrejtett amazon...na jó...ez csak vicc volt. Csipesz Csipesz marad, még akkor is ha néha megcsillanni látszik benne némi bátorság.
6 héttel ezelőtt, legyőzve minden félelmét, a felelőtlenül és hanyagul kifeszített kerítésünk alatt kibújva úgy döntött, felfedezi a világot...és mindezt a gazdik nélkül.
Meg is lett a baj, ahogy ez lenni szokott az ilyen vakmerő lépéseknél.
Mivel beszélni még nem tökéletesen tud, nem mondhatta el részletesen az éjszakai kalandját, minderre csupán a kis lifegő lábából tudtunk következtetni.
Szökése után hamar visszakúszott a kertbe, ugyanis a körgyűrűn egy autó vagy egy motor elgázolta, ezután nagy nehezen visszaküzdötte magát a kertbe.
Én másnap reggel mentem, hogy megsimogassam és gyanúsan lapított a kis fadobozában. Csak miután hívtam próbált meg odajönni hozzám, de nagyon nehezen kelt ki belőle.
Szörnyű látvány volt, az egyik lábát húzta maga után mintha csak egy gombostűvel lett volna oda tűzve.
Nagyon megijedtem, (mert Andris Pesten volt) hogy egyedül vagyok ebben a helyzetben.
A sógornőm segített bevinni Csipeszt a kórházba.
Az orvos miután meglátta a lábát kijelentette, hogy a sípcsontja kettétört, röntgenre nincs is szükség, irány a műtő.
Soha nem felejtem el azokat a nagy kétségbeesett szemeket, mikor az idegenek karjaiban eltűnt az ajtó mögött.
Én is sírtam, mert nagyon izgultam érte.
Azóta eltelt 6 hét a lába olyan mintha új lenne. (Az is, mert platina van benne.)
Már futkos, falra ugrál, és Cirókát kerget!
Isten másodszor hozta haza nekünk!
Remélem több ilyen kalandja nem lesz, inkább maradjon Bátor helyett Csipesz!

Mi történt velünk az elmúlt 2 hónapban?

...avagy képek a boglárkaucca 22 életéből 2009 tavaszáról...

Az esős napokon, amikor a lyukas zsomporban már nincs hely...

Tavaszi munkálatok a kertben 1.
A Nagy Sövényrendezés avagy Andris, mint Boglárkauccai Láncfűrészes...

Tavaszi munkálatok a kertben 2.
A Nagy Füvesítés avagy Andris, mint bikával küzdő gladiátor

Csipesz 1 éves lett, mi pedig 1 év 8 hónaposak. Ezt a jeles alkalmat hol máshol ünnepelhettük volna, mint a tihanyi belső tó partján?

Szülinapja alkalmából végre kedvére rohangálhatott!

...a tó fehéren csillogó tükrével és a ladikok árnyaival búcsúzott

A maradék üdülési csekkjeinkből egy bakonyi hétvégét kettesben töltöttünk. (Eszter is ott van, csak ő fényképez :)

Az Odvaskő hotelből felmásztunk az Odvaskőre (milyen meglepő névazonosság!) - aholis ez a látvány fogadott minket...

Leruccantunk a zirci arborétumba is, ahol Andris lencsevégre kapta a legszebb virágokat...

...Eszter pedig Csipesz hiányában megsimogatta még a fenyőfákat is.

Pápán is jártunk a gyülekezettel ...ahol az Ótemplom minden zúgát felfedeztük!

...kicsit elcsavarogtunk a hivatalos útvonaltól, és megmásztuk az ország legöregebb platánfáját...

...és ha már ott jártunk, beugrottunk a nagyszülőkhöz is!