"Lelkemet árasztom utódaidra" - avagy egy keresztelő margójára

Tegnap megtörtént a várva-várt örömünnep: Illés fiunk keresztelője! Igyekeztünk Lacival (lelkészünkkel és barátunkkal) úgy kialaítani a liturgiát, hogy Illésnek minél kevesebb ideig kelljen egy helyben lenni, ugyanis az most - ugye az ő korában... - igencsak nehezen megy neki. Az egyetlen módja annak, hogy agresszió alkalmazása nélkül a bolygó azonos szélességi és hosszúsági koordinátáin tartózkodjon 5 másodpercnél hosszabb ideig, az az, ha majszolgathat valamit. Meg is beszéltük, hogy mi majd Jucával, A Keresztszülővel leülünk az Úr asztalával szemben kihelyezett székekre, Illés kezébe adogatjuk a kölesgolyókat, aki így nyugalommal kivárja majd keresztelésének fő mozzanatát. Ezzel a módszerrel egyúttal azt is kiszámolhatjuk, hogy - Adrian Plass után szabadon - "hány kölesgolyó hosszúságú" a bevezető rész.

Igenám, csak arra nem számítottunk, hogy a székeket félig a gyülekezet felé fordítva helyezik el! Így aztán a gyülekezet premier planban nézhette végig a gyermekek éneke, az igei bevezető, a hitvallás és a fogadalom tétel alatt, hogy fiunk hogyan majszolja és potyogtatja a pogidarabokat. Ráadásul közben a vele szinte egykorú kislány barátja, Dorka, Illés rajongója is odajött időnként pogiért ;) Ez az újszerű, "pogácsával operáló vizuális elem" végigvonult a keresztelő liturgiáján a köszöntéstől a gyermekek kivonulásáig.
Ehhez képest a cipőelhagyás és cipővisszatuszkolás, valamint a Juca-öléből-kipattanás-és kódorgás jelenetei szinte fel sem tűntek, akkor azonban az izgalmak a tetőfokára hágtak, amikor Szűcs Laci Illés feje fölé emelte a kancsót, Illés pedig odanyúlt, és majdnem kivette a kezéből.
Végül azonban minden odakerült a helyére, a víz pedig a kisfiam fejére... és nagy volt az öröm.
A vicces jelenetek mellett egy sokkal mélyebb öröm is átjárt azonban minket: az Isten ígéretében való örvendezés. Az Ő ígérete, amit magunkának érzünk, hogy "Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra" (Ézs 44,3) Illést - ahogy lelkipásztorunk mondta - Jézus nevére kereszteltük, vagyis Jézus erőterébe! Hisszük, hogy - ha nem is konkrétan a rácsorduló víz miatt - de az imádságaink, az áldások és a testvéri közösség által is Jézus közelségébe kerülhetett Illés, és minden esélye megvan rá, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá.

A keresztelős istentisztelet itt meghallgatható.

legalább egyszer

Egy kicsit mintha a lányom készülne az esküvőjére, úgy érzem magam Nonó készülődését szemlélve. Persze már egy kicsit lehiggadtam a nagy első fellángolások és menyasszonyi ruhapróbák óta, de az elején voltak olyan éjszakák, hogy menyasszonyi ruhák sokasága zúgott át a fejemen, majd azon kaptam magam, hogy már én is menyasszonyi ruhákat próbálgatok álmomban....
Azt nem gondoltam, hogy egyszer aztán tényleg lesz rajtam egy olyan igazi, selymes, fidres-fodros ruha költemény.
De lett, hát íme! Félreértés ne essék, nem szeretnék újra férjhez menni, de ezt egyszer ki kellett próbálnom!

Cirok, a hűtlen

Olyan kedves hűséges, szociális, gyerekkedvelő cicának tűnt mikor haza hoztuk.
A kis hálátlan!
Cirok hűtlensége, nagyon megviselt, nem gondoltam volna, hisz ő csak egy macska... Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az én drága kiscicám alig van itthon, de, ami még feltűnőbb volt az az, hogy nem nagyon evett. Pedig annak idején nem lehetett Csipesznek adni először a vacsorát, mert olyan sértődés lett a vége, hogy csak na.
Mostanában pedig meg sem jelent vacsora időben. Egyszer aztán , amikor sétálni indult a család: Apa, anya, Illés, és Csipesz, (épp megjegyezni készültem, hogy csak a Cirok hiányzik és fel kellene szerelni egy kosarat a babakocsira, hogy ő is eljöhessen velünk legközelebb) megláttam egy Cirokhoz gyanúsan hasonlító macskát gubbasztani egy idegen lépcső feljárón. Akkor lett még gyanúsabb a macska, mikor Csipesz farkcsóváló közeledtére sem szaladt el, hanem egy fölényes "hát te mit keresel itt" vigyorral az arcán nyugtázta a dolgot. Tudtam! Kiáltottam, tudtam, hogy etetik és elcsábítják az én drága kiscicámat!
Hát ez történt. Az idegen lépcsőfeljáróhoz tartozó lakásban egy kedves házaspár élt, akiknek kedvenc elfoglaltsága volt, hogy a már gazdával rendelkező állatokat wiszkásszal és egyéb finom falatokkal etetgesse, és a szép lépcsőfeljáróján át az ártatlan macskákat becsalogassa a lakásba, főként a kinti macskákra specializálódva, akiknek mondanom sem kell, nagyon könnyű volt átszokni az új módira.
Másnap persze vissza tértem a tett színhelyére és nagyon kedvesen megkértem a fent említett kedves házaspárt arra, hogy:NE ETESSÉK AZ ÉN MACSKÁMAT legyenek szívesek, mert ő a miénk.
Azóta azt hiszem nem etetik, s Cirok naphosszat heverészik a mi kertünkben található kutya házban lévő puha hálózsákon és egy kanapéról álmodik.

Ha Illés nagyobb lesz, benti cicát faragunk belőle!

Illés elmúlt fél éve képekben

Illés 1. szülinapja