Tegnap megtörtént a várva-várt örömünnep: Illés fiunk keresztelője! Igyekeztünk Lacival (lelkészünkkel és barátunkkal) úgy kialaítani a liturgiát, hogy Illésnek minél kevesebb ideig kelljen egy helyben lenni, ugyanis az most - ugye az ő korában... - igencsak nehezen megy neki. Az egyetlen módja annak, hogy agresszió alkalmazása nélkül a bolygó azonos szélességi és hosszúsági koordinátáin tartózkodjon 5 másodpercnél hosszabb ideig, az az, ha majszolgathat valamit. Meg is beszéltük, hogy mi majd Jucával, A Keresztszülővel leülünk az Úr asztalával szemben kihelyezett székekre, Illés kezébe adogatjuk a kölesgolyókat, aki így nyugalommal kivárja majd keresztelésének fő mozzanatát. Ezzel a módszerrel egyúttal azt is kiszámolhatjuk, hogy - Adrian Plass után szabadon - "hány kölesgolyó hosszúságú" a bevezető rész.Igenám, csak arra nem számítottunk, hogy a székeket félig a gyülekezet felé fordítva helyezik el! Így aztán a gyülekezet premier planban nézhette végig a gyermekek éneke, az igei bevezető, a hitvallás és a fogadalom tétel alatt, hogy fiunk hogyan majszolja és potyogtatja a pogidarabokat. Ráadásul közben a vele szinte egykorú kislány barátja, Dorka, Illés rajongója is odajött időnként pogiért ;) Ez az újszerű, "pogácsával operáló vizuális elem" végigvonult a keresztelő liturgiáján a köszöntéstől a gyermekek kivonulásáig.
Ehhez képest a cipőelhagyás és cipővisszatuszkolás, valamint a Juca-öléből-kipattanás-és kódorgás jelenetei szinte fel sem tűntek, akkor azonban az izgalmak a tetőfokára hágtak, amikor Szűcs Laci Illés feje fölé emelte a kancsót, Illés pedig odanyúlt, és majdnem kivette a kezéből.
Végül azonban minden odakerült a helyére, a víz pedig a kisfiam fejére... és nagy volt az öröm.
A vicces jelenetek mellett egy sokkal mélyebb öröm is átjárt azonban minket: az Isten ígéretében való örvendezés. Az Ő ígérete, amit magunkának érzünk, hogy "Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra" (Ézs 44,3) Illést - ahogy lelkipásztorunk mondta - Jézus nevére kereszteltük, vagyis Jézus erőterébe! Hisszük, hogy - ha nem is konkrétan a rácsorduló víz miatt - de az imádságaink, az áldások és a testvéri közösség által is Jézus közelségébe kerülhetett Illés, és minden esélye megvan rá, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá.
Ehhez képest a cipőelhagyás és cipővisszatuszkolás, valamint a Juca-öléből-kipattanás-és kódorgás jelenetei szinte fel sem tűntek, akkor azonban az izgalmak a tetőfokára hágtak, amikor Szűcs Laci Illés feje fölé emelte a kancsót, Illés pedig odanyúlt, és majdnem kivette a kezéből.
Végül azonban minden odakerült a helyére, a víz pedig a kisfiam fejére... és nagy volt az öröm.
A vicces jelenetek mellett egy sokkal mélyebb öröm is átjárt azonban minket: az Isten ígéretében való örvendezés. Az Ő ígérete, amit magunkának érzünk, hogy "Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra" (Ézs 44,3) Illést - ahogy lelkipásztorunk mondta - Jézus nevére kereszteltük, vagyis Jézus erőterébe! Hisszük, hogy - ha nem is konkrétan a rácsorduló víz miatt - de az imádságaink, az áldások és a testvéri közösség által is Jézus közelségébe kerülhetett Illés, és minden esélye megvan rá, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá.
A keresztelős istentisztelet itt meghallgatható.
