Na, most, hogy végre van egy kis időm, leírom az autónk várva várt történetét.Remélem mindenki izgatottan várja...
Na szóval hol is kezdjem. Nyáron, amikor még a jó öreg golffal mentünk Sárospatakra, szegény kis autó, majdnem kilehelte a lelkét, de legalábbis felforrt az agyvize, (hűtő vize) ... akkor a leállósáv "csendjében" Andrisomat elfogta a méreg és egy felelőtlen kijelentést tett: Most már tényleg elegem van, veszünk egy új autót!
Már régóta mondogatta Imi bácsi, hogy le kéne cserélni a golfot, de mi mindig jó keresztény lévén a fogyasztói szemlélet ellen harcolva megvédtük a jó öreg autónkat. Akkor telt be a pohár, amikor a nyári melegben, kb 6 órán keresztül fűteni kellett az autót, hogy ne forrjon fel a vízünk újra...ja és 90-nel menni az autópályán, ami fokozta és hosszabbította szenvedéseinket.
Szóval döntöttünk: autót veszünk. Rámentünk a használt autó pont hu-ra és több ezer autó közül végülis sikerült a típussal, korral, és színnel pár 100-ra redukálni a felsorakoztatott autók számát.
Hosszas böngészés után ráakadtunk a kisautónkra, aminek a fenekén láttunk egy halfarokra emlékeztető jelet.
Én teljesen bezsongtam (aki ismer tudja milyen vagyok akkor! Rögtön meg akartam venni) és mikor ráközelítettünk a képre kiderült, hogy valószínű tényleg egy halacska van rajta! Biztos keresztényeké volt, gondoltuk magunkban. Valahogy tudtam, hogy Isten mutatta nekünk ezt az autót.
2. nászutunk előtt, Andris azt kerte Istentől, hogy ha valóban nekünk szánja az Úr ezt az autót legyen meg szeptemberben is , amikor hazajövünk.
A kocsi megvolt. Egyik szombaton Sófár megbeszélés előtt, elmentünk a fővárosi autópiacra, hogy megnézzük és lefoglalózzuk az autót. Tényleg ott volt rajta a halacska és nagyon tetszett mindkettőnknek. Aki már vásárolt használt autót tudja, hogy ez elég nagy rizikó, mivel általában 2 dolog miatt adnak el kocsit, ha kicsi, meg ha valami baja van, amit nyilván a kereskedő nem árul el. Éppen ezért az odafele úton imádkoztunk, hogy ne vágjanak át minket.
Hittel és Istenben bízva ültünk le megkötni a szerződést....és amikor láttam az adásvételin az előző tulaj nevét, majdnem leestem a székről! Nem csak , hogy ismertem az illetőt, de egy kedves tanárom volt a teológián! Nem hittem a szememnek!
Ez csoda volt! Több ezer autó közül.....
Szóval egyszerűen és könnyedén hiteles információkat szereztünk a kis kocsinkról és három héttel később már haza is hoztuk!
Istené a dicsőség!
Na szóval hol is kezdjem. Nyáron, amikor még a jó öreg golffal mentünk Sárospatakra, szegény kis autó, majdnem kilehelte a lelkét, de legalábbis felforrt az agyvize, (hűtő vize) ... akkor a leállósáv "csendjében" Andrisomat elfogta a méreg és egy felelőtlen kijelentést tett: Most már tényleg elegem van, veszünk egy új autót!
Már régóta mondogatta Imi bácsi, hogy le kéne cserélni a golfot, de mi mindig jó keresztény lévén a fogyasztói szemlélet ellen harcolva megvédtük a jó öreg autónkat. Akkor telt be a pohár, amikor a nyári melegben, kb 6 órán keresztül fűteni kellett az autót, hogy ne forrjon fel a vízünk újra...ja és 90-nel menni az autópályán, ami fokozta és hosszabbította szenvedéseinket.
Szóval döntöttünk: autót veszünk. Rámentünk a használt autó pont hu-ra és több ezer autó közül végülis sikerült a típussal, korral, és színnel pár 100-ra redukálni a felsorakoztatott autók számát.
Hosszas böngészés után ráakadtunk a kisautónkra, aminek a fenekén láttunk egy halfarokra emlékeztető jelet.
Én teljesen bezsongtam (aki ismer tudja milyen vagyok akkor! Rögtön meg akartam venni) és mikor ráközelítettünk a képre kiderült, hogy valószínű tényleg egy halacska van rajta! Biztos keresztényeké volt, gondoltuk magunkban. Valahogy tudtam, hogy Isten mutatta nekünk ezt az autót.
2. nászutunk előtt, Andris azt kerte Istentől, hogy ha valóban nekünk szánja az Úr ezt az autót legyen meg szeptemberben is , amikor hazajövünk.
A kocsi megvolt. Egyik szombaton Sófár megbeszélés előtt, elmentünk a fővárosi autópiacra, hogy megnézzük és lefoglalózzuk az autót. Tényleg ott volt rajta a halacska és nagyon tetszett mindkettőnknek. Aki már vásárolt használt autót tudja, hogy ez elég nagy rizikó, mivel általában 2 dolog miatt adnak el kocsit, ha kicsi, meg ha valami baja van, amit nyilván a kereskedő nem árul el. Éppen ezért az odafele úton imádkoztunk, hogy ne vágjanak át minket.
Hittel és Istenben bízva ültünk le megkötni a szerződést....és amikor láttam az adásvételin az előző tulaj nevét, majdnem leestem a székről! Nem csak , hogy ismertem az illetőt, de egy kedves tanárom volt a teológián! Nem hittem a szememnek!
Ez csoda volt! Több ezer autó közül.....
Szóval egyszerűen és könnyedén hiteles információkat szereztünk a kis kocsinkról és három héttel később már haza is hoztuk!
Istené a dicsőség!
1 megjegyzés:
a Pásztor vezet árkon-bokron, és gondoz, jó kis bizitétel ez a kocsivásár is, nem mondom, érdemes volt kivárni...köszi, h. megosztottátok
Megjegyzés küldése