A sztori több szálon fut, a helyszín azonban a megtévesztő cím ellenére csak Osló... Bár bizonyos értelemen Hawaii is, de ezt majd megtudjátok, ha látjátok.
A képen látható Vidar egy szociális intézetben dolgozik, és állandóan prófétikus látások és álmok gyötrik. Egyetlen célja a megálmodott tragédiák visszafordítása... A szálak összefutnak persze itt-ott, abszurd események, szerethető, hús-vér szereplők. Osló pedig mintha az én városom lenne egy este erejéig. A lényeg azonban a felismerés, ami előbb-utóbb minden filmnézőt utolér (remélhetőleg), a hívőknek pedig különös kincset jelentő bátorító igazsággal szolgál. Tetszeni fog azoknak, akik a 21 grammot szerették. Akik nem, még azoknak is lehet...
Ez egy olyan darab, amit minden veszpréminek meg kell nézni - hisz nem semmi már önmagában az sem, hogy Eperjes itt játszik, a mi színházunkban, az meg mégnagyobb dolog, hogy Bujtorral együtt (aki a rendező volt) összehozták ezt a darabot, ami mély mondanivalójával örökérvényű igazságokat fogalmaz meg a mindenkori néző számára.
Ez a darab valamivel derűsebb hangvételű, mint a film. Eperjes fergetegesen játszik, szószerint "játszik", és a képen látható srác volt a másik kedvencünk, aki a dadogós Billyt alakítja, eszméletlen jól. A darab végét igaz, kicsit összecsapták, de a közönség szemmel láthatóan ezt is elnézte, velünk együtt. Nem nagyon volt részem még színházi előadás után olyan kitörő és hosszan tartó tapsolásban, mint most, olyat pedig még nem láttam, hogy a közönség fenállva tapsoljon. Katartikus élmény volt. Tetszeni fog azoknak, akik Eperjest szeretik. Akik nem, még azoknak is lehet...
Ennek a filmnek több előzménye volt életem során... Először is a pápai refiben (a gimnáziumomban), mint megbecsült rajzszakkörös egyik évben jutalomkönyvként Vermeer - németalföldi barokk festő- albumot kaptam. Már akkor meglepett, hogy nem kis kövér puttók és részletekbe vesző sokalakos történelmi tablók néztek velem szembe, amikor a könyvet elkezdtem lapozgatni. Hanem a hétköznapok szépségét megragadó gyönyörű festmények. Aztán kezembe került a filmhez hasonló című regény ami best-seller volt akkoriban, és eljutott hozzánk is. A történet magával sodró, de abszolút nem csöpögős, folyamatos feszültséggel tele... letehetetlen könyv, különös atmoszférával. Ezzekkel a háttérélményekkel választottam ki a dvd-kölcsönző polcáról a filmet, és azt kell hogy mondjam, nem okozott csalódást! Na ez is egy amolyan realista-romantikus film... és az egész olyan, mintha a Vermeer festmények tablói megelevednének. A 3 közül ez az, amiben a szerelem leginkább a központba kerül... de ahogy aztán Mártival, akivel a filmet néztük szombat este, meg is beszéltük, a festő és a cselédlány plátói kapcsolata sokkal inkább az esztétika szerelme, a közös szellemi kaland, a szépség igézete. Tetszeni fog azoknak, akik a Színes fátyolt szerették. Akik nem, még azoknak is lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése