külcsíny

Ma este elhatároztam, hogy ALKOTOK. Végre. Eszter lelkesen támogatta ötletemet, és közölte, hogy akkor ő el is megy lefeküdni... Itt maradtam a gép előtt, hogy akkor én most bloglárkázom egyet. Aztán persze bevillant itt egy buborék a szerkesztőben, hogy ilyen-meg-olyan szuper blogsablonszerkesztővel van felturbózva a blogger, és hát nem bírtam ellenállni a "kísértésnek", hogy kipróbáljam. Hát ez lett belőle. A pöttyöshöz Eszter ragaszkodott - aki kisettenkedett az ágyból még egyszer (és utoljára), no comment.
Őszintén szólva miközben próbálkoztam valamit kihozni a csillivilli új sablonokból, sokszor gondolatban már odáig jutottam, hogy hagyom az egészet, jobb a régi, és ehelyett inkább írnék végre valamit... nadehát ha mér valamit elkezdtem!!! Hogy számolnék el magam felé azzal az elvesztegetett 1 órával, amiből aztán semmi sem lett? Inkább megnyomtam egy nagy levegővétel után az "ALKALMAZÁS A BLOGRA" feliratú, vésztjóslóan kacér gombot.
Kétségeim azonban továbbra is megmaradtak a dizájnt illetően, de legalább belekezdtem az írogatásba. Ezen bejegyzés utolsó mondatához érve azonban újabb kétség kezd gyötörni: e fenti sorok lejegyzésének volt-e valamilyen-bármilyen-akármilyen értelme?