Egy kicsit mintha a lányom készülne az esküvőjére, úgy érzem magam Nonó készülődését szemlélve. Persze már egy kicsit lehiggadtam a nagy első fellángolások és menyasszonyi ruhapróbák óta, de az elején voltak olyan éjszakák, hogy menyasszonyi ruhák sokasága zúgott át a fejemen, majd azon kaptam magam, hogy már én is menyasszonyi ruhákat próbálgatok álmomban....
Azt nem gondoltam, hogy egyszer aztán tényleg lesz rajtam egy olyan igazi, selymes, fidres-fodros ruha költemény.
De lett, hát íme! Félreértés ne essék, nem szeretnék újra férjhez menni, de ezt egyszer ki kellett próbálnom!
1 megjegyzés:
már az előző bejegyzésnél is gyanús volt, de mikor itt is azt látom, hogy az írás szerzője andristeso, hát, bocs, röhögnöm kellett:))
Eszter, csini vagy, tényleg kár lett volna kihagyni:)
Megjegyzés küldése