Akik még nem tudnák, az egyik kedvenc sorozatom az Elnök emberei volt (The West Wing), amit anyukámmal néztem rendszeresen, még évekkel ezelőtt. Külön hangulata volt annak, amikor későn este, 11 körül elkezdődött... sejtelmes dobpergés, amerikai zászló, fehér ház a ködben...:
A sorozat realista és idealista volt egyszerre, sok szálon futó, bonyolult politikai játszmák és etikai kérdések boncolgatása, jól megkomponált jellemrajzok ugyanúgy benne voltak... ezért is szerettem. Közben pedig valahogy elkezdtem jobban megérteni az amerikai "néplelket", amit addig olyan kritikusan szemléltem.
Aztán teltek-múltak az évek, míg egy éve egyszercsak figyelmes lettem egy hírre, miszerint Hillary Clinton visszavette első veresége után a vezetést az előválasztásokon. Elkezdtem beleásni magam a kampányba, megismertem a jelölteket és rögtön lettek kedvenceim mindkét oldalon. A republikánus Mike Huckabee (baptista lelkész és basszusgitáros) mellett persze felfigyeltem az amerikai néppel együtt én is Barack Obamára. Azontúl, hogy fekete (nekem valahogy mindig szimatikusak voltak a feketék, igaz közelről nem sokat ismerek...), az egész személyisége nagyon szimpatikus lett. Most olvasom John White könyvét a jó vezetőről (Nehémiás történetén keresztül), és rájöttem, hogy miért lett Obama nekem is meg olyan sokaknak annyira szimpatikus: mert olyan vezető, aki nagyon tudja lelkesíteni a népet, és ez kampánya kezdetétől fogva talán a legfontosabb motívum volt. Egyszerű jelszavak tudtak hitelesen hangzani a szájáról, mint "hope", "change", vagy "yes we can".
Nagyon izgalmas volt az is, hogy láttam szinte megelevenedni a sorozatot, ahol a fiatal, szinesbőrű (csak épp latin-amerikai), demokrata Santos vetélkedett idősebb, fehér republikánus kihívójával - vagyis McCain-nel:
Végül, pedig megtörténik az, ami eddig csak filmen: egy szinesbőrű férfi győzött a választásokon.
Ma pedig beiktatják Barackot, aki az utóbbi évtizedek legnagyobb népszerűségét tudhatja magáénak. Nem csak a feketék és a demokraták állnak mögötte, de 10-ből 6 republikánus is kedveli.
Adja Isten, hogy tényleg jó elnök lehessen, alázatban tudjon lenni az őt körülvevő nagy ünneplés ellenére, és tudjon elnökként (is) odaszánt, imádkozó keresztény lenni, aminek vallja magát. (Hozzáteszem, hogy de ne úgy, ahogy Bush, aki azt nyilatkozta, hogy Irak letámadásával kapcsolatos döntését is Istentől vette el.) Tehát Isten áldja Amerikát és Obamát! Még mindig a legütősebb videóval fejezem be, ahol a zenét rákeverték Obama egyik beszédére:
4 megjegyzés:
Ez a video nekem nem akar bejönni....
én is nagyon szeretem Barackot valamiért, hát meglátjuk, mit tud kihozni belőle, Bushnál csak jobb lehet...úgy beszél, mintha prédikálna, jó értelemben, van mögötte egy jó adag spiritualitás
Sajna sok konzervatív amerikai keresztény nem tartja hitelesnek az abortusz kérdés miatt.
A szívét csak Isten látja, én bízom benne, hogy az Úr fogja vezetni. Imádkozni kell érte!
Hát az abortuszpártisága engem is erősen meglepett. De meglátjuk.
Megjegyzés küldése