Willy Breinholst Hahó megérkeztem című könyve így kezdődik:
"Csinos, kényelmes, luxuskivitelű egyszobás lakosztály, jól szigetelt, minden elképzelhető komforttal, saját be és kijárattal mostantól 9 hónapos időszakra nyugodt természetű bérlőnek kiadó, teljes ellátás, gyermek nem akadály, aki beköltözik, annak számára ez az álmok lakása, számos lehetőséggel. Bármikor kötetlenül megtekinthető."
Willy Breinholst a medencét elfelejtette felsorolni a luxus szolgáltatások közé, pedig állítom Illést ez vonzotta a legjobban. A nyugodt természetű bérlőhöz azért lenne egy két hozzáfűzni valóm...na de mindegy. A lényeg, hogy a kiadás határideje lejárt és a bérlő nem hajlandó elköltözni, már lassan egy hete potyautasként éli könnyű és gondtalan életét...és sajnos lehet, hogy még egy darabig ez így is lesz...
"Anyuval ismét meglátogattuk a bába nevű hölgyet. Mostmár a napnál is világosabb, hogy nem az én emberem. Csak egy a vágya, hogy engem valamiképpen elkapjon, de amíg így anyunál maradok, addig ez nem fog neki sikerülni!... A születés amiről annyit összehordanak 2 szakaszban megy végbe:az elsőt a méhszáj megnyílásának, a másodikat kitolásnak nevezik. Kitolás? Már maga a szó is durván hangzik szerintem, és egyáltalán nem érzem fontosnak, hogy jelen legyek ennél az eseménynél. Kitaláltam egy harmadik fázist , amit én fogok beindítani, ha majd elkezdik ezeket a disznóságokat. Ellenállás szakasznak nevezem. Ha el akarnak kapni, elbújok.Aztán mondhatják, hogy megvan! megvan!-engem ugyan nem fognak látni!"
Azt hiszem az író ezzel kisbabánk szavait közvetítette, csak még azt kell kiderítenem, hogyan férkőzött oda Illéshez, elárulhatná a titkot, mert nekem is lenne egy-két szavam hozzá...talán rám jobban hallgatna...
2009. október 29., csütörtök
2009. október 23., péntek
nagy átalakítások
Ki-be, be-ki, szét-össze-vissza, vissza és megint szét,le és föl, föl és le...ez jellemezte az elmúlt időszakot. De nem maradtunk segítség nélkül. Adrián, Lacik és más hősök töretlen lelkesedéssel fúrtak, faragtak, hordtak és pakoltak nálunk. Majd beszélnek a képek.
Először is, az eddigi egysoros csipeszes "galériánkat" kétsorosra tuningoltuk!
ez gáz
Kaptunk LiGyuéktól egy gáztűzhelyet, mert szegényeknek nagy tortúrák és megpróbáltatások árán ki kellet cserélniük a gáztűzhelyüket villanyra.
Szóval megérkezett hozzánk ez az új, modern, de kicsit piszkos tűzhely.
Én a kismamaságra meg a nagy pocakomra hivatkozva, kihúztam magam a csiszakolás alól, ígyaztán ez a nemes feladat Andrisnak adatott.
Meg kell mondanom, hogy olyan gyönyörű lett, hogy még Lilla is alig ismert rá.
Kész haszon. Andris nagyon elégedett lehetett magával, én pedig iszonyúan büszke voltam rá!
...és így mindenki elégedetten mosolygott...
örök téma
Csipesz és Cirok, már érzik a tél közeledtét és egyre gyakrabban bújnak össze.
Annyira édesek, főleg mikor Cirok elkezdi dagasztani a Csipi hasát. Mindig csodálkozom, hogy milyen kedvesen tűri, ahogy a Cirok teljes extázisban bele-bele mélyeszti a körmét. (akit már dagasztott cicus, az tudja, hogy ez a művelet néha kicsit fájdalmas.)
De hát ő még ezt is elviseli a Ciroktól. Ja és rendszeresen megvédi egy nagy vörös kandúrtól is, ilyenkor igazi bátor hősnek mutatkozik és Cirok megnyugodva fúrja bele magát újra Csipesz bundájába.
Én pedig azon gondolkodom, bárcsak mi keresztények is így kiállnánk egymás mellett és így viselnénk el egymást szeretetben...
Sokat tanulhatunk tőlük.
szülinapom-pom-pom
Ez a hintaszék nem ám akármilyen hintaszék....
Régóta várt, gondosan kiválasztott, szoptatásra rendeltetett hintaszék.
Nagyon vágytam egy hintaszékre...már évek óta...
Mivel Andris ezt tudta, ezzel az ajándékkal lepett meg a szülinapomon és pluszban még egy lábmasszírozóról is gondoskodott, mert az utóbbi időben mindig nyavalyogtam neki, hogy masszírozza meg a talpam. Azt gondolta ezzel kiválthatja a masszírozást. Az igaz, hogy nagyon jól működik, de ahhoz persze nem fogható mikor ő masszírozza a lábamat... Szóval nem húzhatta ki magát a masszírozás alól.(:
Ja és látjátok azt a vagány, bordó kordnadrágot? Azt is kaptam, bár azt nem a szülinapomra, mert az már túl sok ajándék lett volna egy szülinapra. Azt csakúgykaptam, hogy legyen ősszel mit felvennem. Annyira tetszik, hogy majd szülés után is hordani akarom, csak még azt nem tudom, hogy hogyan.
A hintaszékről meg még mindenképp hallhattok, láthattok, mikor már Illéssel együtt ülünk benne és szopizunk...már alig várom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)