Csipesz és Cirok, már érzik a tél közeledtét és egyre gyakrabban bújnak össze.
Annyira édesek, főleg mikor Cirok elkezdi dagasztani a Csipi hasát. Mindig csodálkozom, hogy milyen kedvesen tűri, ahogy a Cirok teljes extázisban bele-bele mélyeszti a körmét. (akit már dagasztott cicus, az tudja, hogy ez a művelet néha kicsit fájdalmas.)
De hát ő még ezt is elviseli a Ciroktól. Ja és rendszeresen megvédi egy nagy vörös kandúrtól is, ilyenkor igazi bátor hősnek mutatkozik és Cirok megnyugodva fúrja bele magát újra Csipesz bundájába.
Én pedig azon gondolkodom, bárcsak mi keresztények is így kiállnánk egymás mellett és így viselnénk el egymást szeretetben...
Sokat tanulhatunk tőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése