Kábé fél órája értem haza Szentkirályról, aholis Szűcs Lacival, úgymint lelki kísérőmmel folytattunk eddigi hagyományainknak megfelelően éjszakába nyúló beszélgetést. Bár hozzátenném, hogy a régi, akár hajnali pacsirtaszót elnyomó beszélgetéseink terjedelméhez képest most igen szolíd, tömör, szinte már zaklatottan kurta 2-3 órás "beszélgetésfoszlánnyá" rövidült eszmecserénk.
Az úton hazafelé aztán elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is beszéltünk, találkoztunk Eszterrel, meg hogy mennyire hiányzik, meg hogy mi lesz a kerítéssel és a tankolással... Vakmerő reményeket tápláltam feleségem ébrenlétével kapcsolatban. Hiú ábrándjaim azonban hamar szertefoszlottak, mikor hazaérvén a sötét folyosóra nyitottam be, ágyikónkban pedig egy alvó feleséget találtam. Akinek jóéjt-puszijaimra adott leghevesebb reakciója egy átfordulás, volt némi "mmm" hang kíséretében. Úgyhogy most itt vagyok, a gép előtt... egyedül. Talán még ma befejezem ezt a bejegyzést...
Az úton hazafelé aztán elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is beszéltünk, találkoztunk Eszterrel, meg hogy mennyire hiányzik, meg hogy mi lesz a kerítéssel és a tankolással... Vakmerő reményeket tápláltam feleségem ébrenlétével kapcsolatban. Hiú ábrándjaim azonban hamar szertefoszlottak, mikor hazaérvén a sötét folyosóra nyitottam be, ágyikónkban pedig egy alvó feleséget találtam. Akinek jóéjt-puszijaimra adott leghevesebb reakciója egy átfordulás, volt némi "mmm" hang kíséretében. Úgyhogy most itt vagyok, a gép előtt... egyedül. Talán még ma befejezem ezt a bejegyzést...
1 megjegyzés:
Ennél már csak egy lesz rosszabb. Mikor úgy érsz haza, hogy aznap nem beszéltél a lányoddal/fiaddal... :(
Megjegyzés küldése