Dobozban hoztuk Szentkirályról a falu végéről, ahol már rögtön feltűnt milyen barátságos. Amint látjátok, színe beazonosíthatatlan, mintázata pedig "nyomokban cirmokat tartalmaz". Nem ismerte az ölbeülést, de hamar rákapott a dologra... Eszterrel, amikor a hintaágyba egymás mellé ültünk, hol az én, hol az ő ölébe ült, majd pár másodpercenként "fészkalódott" egyet, hogy másik pozitúrába helyezkedjen. Végül a kettőnk közötti "résbe" gombolyodott bele minden bizonnyal azon céllal, hogy egyikünk se sértődjön meg - véletlenül se!
Cirok - merthogy ez a hivatalos neve sokáig nem is mozdult ki a kertből, de mostmár kisebb-nagyobb felfedezőutakra indul, melyeknek útvonalát azonban már nem tudjuk követni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése