A fényevő és a világosság gyermekei
A fényevőként emlegetett F. László nem csak büntetőeljárás alatt van, hanem ideiglenes kényszergyógykezelés alatt is áll. Az orvosszakértők szerint tehát egy beteg emberről van szó, és ezt mindenkinek - így nekünk is - szem előtt kell tartani. Ezzel együtt azt is, hogy Jézus a betegek és bűnösök barátja, akik szabadulást kapnak Tőle, ha igazán Hozzá fordulnak. Jézusra hivatkozni, nevét felemlegetni kevés, ezt bárki megteheti, ettől még nem kerül kapcsolatba Jézussal. Az orvosok szerint F. Lászlónak az elméjében történtek kóros elváltozások. Én a Biblia alapján ezt kiegészítem: úgy gondolom, pontosabb, ha így fogalmazunk: F. László az elmeállapotát is elváltoztató szellemi hatás alá került. De vajon kinek a hatása alá? Vajon tényleg Jézus hatása alá, akit a Népszabadság cikke kiemel a címben? Vagy Pál apostol hatása alá, akiről azt gondolja F. László, hogy az ő reinkarnációja? Érdekes, hogy noha kiemelten jeleníti meg a cikk írója Jézust és Pál apostolt, elfelejti ismertetni az ő tanításukat. Ehelyett Sai Baba indiai jógiról (?) kapunk részletes, az újságcikknek mintegy felét kitevő tájékoztatást. De akkor nem inkább rá kellene hivatkozni a címben? Hadd pótoljam röviden azt, amit a cikkíró elmulasztott.
Kire hivatkozik a „fényevő”?
A keresztyénségre, a buddhizmusra, és egy Indiában megismert irányzatra, Sai Baba tanításaira. Ezekből szinkretizálta a maga sajátos vallásos elképzeléseit. Tanulságos lenne ennek lélektani okaival is foglalkozni, de én itt most csak egy rövid teológiai reflexiót szeretnék tenni. A keresztyénségen belül Jézust és Pál apostolt nevezi meg konkrétan, azt állítva, hogy ő Pál apostol reinkarnációja. Nézzük, hogy joggal hivatkozik-e rájuk?
Lássuk először Pál apostolt!
Itt eleve egy óriási tévedéssel állunk szemben, amikor valaki Pál apostolt és a reinkarnációt együtt említi. Nemhogy Pálnál, de az egész Bibliában egyetlen szó nem esik reinkarnációról. A Biblia inkarnációról, megtestesülésről beszél, amely egyetlen esetben történt meg a történelem során: Júdea római provincia Betlehem nevű településén úgy kétezer évvel ezelőtt, amikor Isten a názáreti Jézusban megtestesült, pontosabban: testté, emberré lett. Jézusban Isten többek között a világ világosságának nevezte magát (Jn 8,12), aki kereszthalála és feltámadása után Szentlelke és igéje által van jelen követői életében. Amikor a Szentlélek hatalmába vesz valakit, annak az életében nem reinkarnáció, újratestesülés, hanem újjászületés történik. Ennek lényege, hogy elszakíthatatlan kapcsolatba kerül Jézussal, a világ világosságával, akinek ragyogó lénye, lelkülete megjelenik és növekedni kezd benne. Ettől a pillanattól kezdve ez kiérződik, „kiviláglik” belőle, átsüt rajta. Ha úgy tetszik, a világ világosságának hordozójává és tovább sugárzójává lesz. Erről beszél Pál apostol, amikor azt írja: 'Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán' (2Kor 4,6). Pál apostol arról is beszél, hogyan történt meg ez az Ő életében. Tudjuk róla, hogy buzgó farizeusként módszeresen üldözte a keresztyéneket. Egyik alkalommal Damaszkuszba is ezzel a céllal indult el, ám az úton rendkívüli esemény történt vele. Így beszéli el: „Déltájban az úton láttam, ... amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek;” (Kiemelés tőlem -Sz. L., ApCsel 26, 13-18).
Pálnak innentől kezdve ez volt a küldetése, élete fő célja. Az, hogy miután a világ világosságának, a Jézusban felragyogó Istennek gyermeke lett, másokat is erre hívjon. „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”(Ef 5,8-9)
Pálnak, amikor találkozott Jézussal, mint a világ világosságával, nem elment, hanem éppen akkor jött meg az esze. Nem az értelme homályosult el, hanem a szemei – egy időre. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ahogyan Ady írja ez utóbbi értelmében Az Úr érkezése című versében: „És megvakultak hiú szemeim.” Az ApCsel-ből és Pál összes leveléből az derül ki, hogy újjászületésétől kezdve Jézusnak, mint a világ világosságának fényét ő továbbadta, szétsugározta. Mert Jézus éppen ezzel bízta meg tanítványait.
Nézzük ezek után Jézust!
Mit mond arról a világosságról, amit Ő maga jelent? „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ebből nemcsak az derül ki, hogy Jézus abszolút úr a szellemi sötétség hatalma felett, hanem az is, hogy a követői is kikerülnek ennek hatalmából. És mit mond arról, mihez kezdjünk ezzel a világossággal, miután kikerültünk a sötétség hatalmából? „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14-16)
Összegzés
A világosságnak (vagyis Istennek) igazi gyermekei tehát nem elnyelik a fényt, hanem éppen ellenkezőleg: miután befogadták, szétsugározzák: továbbragyog róluk a környezetükre. Ez a ragyogás pedig nem megszegényíti az életet, hanem meggazdagítja, nem tönkreteszi, hanem kiteljesíti. Mellette nem éhen halnak, hanem lelkileg megelégíttetnek az emberek.
De akkor valójában kire hivatkozik az, aki azt mondja, hogy elnyeli a fényt? Talán maga sem tudja, de a sátánra. Aki a kezdetektől azt állítja, hogy elnyeli a fényt, és erre bíztat másokat is, az a sátán. Persze, valójában nem tudja elnyelni a fényt ő sem, csak mondja. Miért mondja? Hogy elhitesse velünk: megistenülhetünk, „olyanok lehetünk, mint az Isten” (1Móz 3,5). Ennek érdekében képes mindent megtenni, még azt is, amit Pál így fogalmaz meg, hogy: „a világosság angyalának adja ki magát”(2Kor 11,14) Tehát a sátánnak is van egyfajta fénye, ami annak látszik, de valójában nem az: a sátán sugallatai, szavai, amiről úgy tűnik, hogy valami istenit kínál. Aki elhiszi azt a legősibb hazugságát a sátánnak, hogy a fény elnyelésével olyan lehet, mint az Isten, és erre törekszik, az valóban elnyelt, bevett valamit: de az nem a világ világossága, hanem a magát világosság angyalának is feltüntetni tudó sátán hazugsága és szelleme. És hogy ez a fajta szellemiség mire képes, arról egyértelműen beszél Jézus, amikor ezt mondja a sátánról:„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44) Sajnos, ez most is szó szerint beigazolódott F. László és családja életében. Sőt, ennél is több: akik nem ismerik Jézust, azok mind a sátán hatalmában vannak, és folyamatosan a sátán szemfényvesztésének áldozatai. Ebből csak egy valami szabadíthatja meg őket: ha nem fényevők, hanem a világ világosságának befogadói és továbbadói lesznek. Hogyan történhet ez meg?
„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” (Mk 10,46-52)
Szűcs László, ref. lelkipásztor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése