Annyira vártam a percet, hogy a kiskutyánk megérkezzen....29 éve folyton csak vártam.
Amikor megérkeztünk a házhoz, a régi gazdáihoz egy csupa élettel teli vidám kiskutyát találtunk... Nagy nehezen betuszkoltuk a kocsiba, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hová viszik, olyan riadt volt a kis szeme. Végül bevittük a kertbe, nagyon aggódtunk, hogy mi lesz majd ha összetalálkoznak Cirókával... Cirok majd kikaparja a szemét vagy ilyesmi, ő meg addig üldözi majd a cicust, hogy az többé vissza sem meri dugni az orrát a kertbe. Ehhez képest Cirok csak ásított egyet, mikor meglátta!
Ez hihetetlen!!!!! Megjegyzem, hogy ezért imádkoztunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez volt a jó hír... a szomorú viszont az , hogy a kis vidám kutyuskánk teljesen kétségbeesve kuporodott a kert legtávolabbi részébe. Remegett a félelemtől, gyászolta az anyukáját és a régi gazdáit.... amikor közeledtem felé, akkor pedig bepisilt a félelemtől...
Estére már én is vele sírtam, annyira sajnáltam, és úgy szerettem volna elmondani neki, hogy nagyon szeretjük, de nem értette meg...még most is remeg, én meg még most is sírok, de tudom, hogy csak pár nap az egész és meg fogja szeretni az új helyét és az új gazdikat! Ámen!
Andris: ...és Eszter kedvenc sziluettje:
Amikor megérkeztünk a házhoz, a régi gazdáihoz egy csupa élettel teli vidám kiskutyát találtunk... Nagy nehezen betuszkoltuk a kocsiba, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hová viszik, olyan riadt volt a kis szeme. Végül bevittük a kertbe, nagyon aggódtunk, hogy mi lesz majd ha összetalálkoznak Cirókával... Cirok majd kikaparja a szemét vagy ilyesmi, ő meg addig üldözi majd a cicust, hogy az többé vissza sem meri dugni az orrát a kertbe. Ehhez képest Cirok csak ásított egyet, mikor meglátta!
Ez hihetetlen!!!!! Megjegyzem, hogy ezért imádkoztunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez volt a jó hír... a szomorú viszont az , hogy a kis vidám kutyuskánk teljesen kétségbeesve kuporodott a kert legtávolabbi részébe. Remegett a félelemtől, gyászolta az anyukáját és a régi gazdáit.... amikor közeledtem felé, akkor pedig bepisilt a félelemtől...
Estére már én is vele sírtam, annyira sajnáltam, és úgy szerettem volna elmondani neki, hogy nagyon szeretjük, de nem értette meg...még most is remeg, én meg még most is sírok, de tudom, hogy csak pár nap az egész és meg fogja szeretni az új helyét és az új gazdikat! Ámen!
Andris: ...és Eszter kedvenc sziluettje:
4 megjegyzés:
gyöngyvirág ez a kutyi, sztem Istenatyánk hasonlóképpen érezhet és sírhat értünk, amikor nem értjük, és nem hisszük, h. szeret, akárhogy is próbálja tudatni velünk mi meg csak rettegünk...
A Gyöngyvirág nem jutott róla eszembe, csak a Csipesz!
Olyan jó Eneh, hogy ilyen lelkes olvasója vagy a blogunknak!
...egyem azokat a bánatos szemeit..:)Annyira édes, hogy legszívesebben azonnal átugranék hozzátok megsimogatni.
Ahogy megláttam, az volt az első gondolatom róla, hogy annyira olyan ez a kutyi, mint te vagy Tike, szerintemm ha te kutya lennél pont így néznél ki. :)
köszi!
Megjegyzés küldése