és hogy mi se maradjunk le...

Üdv nektek a napfényes Boglárka uccából!
Amint látható, mi nagyon élvezzük a téli szünetet,
az évvégét, a passzív és az aktív pihenést...

Nektek milyen a téli szünetetek? - írjátok meg kommentben!
Ja, és... BUÉK!!!

in memoriam zsompor

a közepe már hiányzik, a tetejéből két sort már lerágtak,
de még mindig olyan jó belebújni...
mert ez egy igazi, nagyi-féle zsompor...

Szabó-Márczy banzáj a Boglárkában!

Idén a mi lakásunkat tisztelte meg "jelenlétével" a Szabó-Márczy családi karácsonyozós banzáj. Miután mindenki a családban rajtunk kívül arra a következtetésre jutott, hogy a mi lakásunk lesz a legideálisabb helyszín az összcsaládi karácsonyozásra, finoman közölték velünk a tényt: nálunk lesz az idei banzáj. Még akkor is tántoríthatatlan maradt kedves családom eme elhatározásában, amikor "megfenyegettük" őket, hogy "de nekünk még karácsonyfánk se lesz!" :)
Így hát hozzánk jött a népes sereglet, és végre újra tele lett a Boglárka ucca 22! A dekoráció és a berendezkedés miatt bevallom, sokat izgultam, de nem kellett volna, hiszen a gyerekek érkezése után 1 perccel már semmi nem az eredeti helyén volt... Mindenesetre mindenki jól érezte magát, tanúskodjon hát erről egy kis fotóriport:

karácsonyi boglárka-dizájn 1.

karácsonyi boglárka-dizájn 2.

Jár a baba, jár...

Feszty után szabadon: családi körkép

a dédik, Jutka mama és Zselyke

Az a csillag eljő hozzánk...

Jobb későn, mint soha, mi is küldjük végre e helyről minden távolba szakadt blogolvasó barátunknak és tesónknak karácsonyi üdvözletünket - sőt ajándékunkat! Az ajándékot volt, aki már megkapta kézzel fogható formában, aki pedig még nem, az is megkapja most! Igaz, egyenlőre még nem fogható, de ha letöltitek, kinyomtatjátok, kiírjátok, kivágjátok és belerakjátok, akkor máris kész lesz. Ez pedig nem más mint az "Eszter+Andris" szerzőházaspáros új karácsonyi maxi cd-je! 5 dallal, közte 3 Zámír-dallal... Újdonság, hogy Eszter dobol rajta itt-ott, és a borítót együtt csináltuk! (A borítót A4-es lapra nyomtassátok, ha van, sárgára, azon jobban mutat!)

Így néz ki egyébként:

Az album letöltése (zip, 21,3 MB)

Kis esti pojén

Ahogy szerda este hazafele sétáltunk Eszterrel, egyszercsak kétségbeesve feljajdult. Én kérdő tekintettel néztem rá, mire ő végülis kibökte, hogy miért a nagy kétségbeesés. Eszébe jutott, hogy a blogba aznap sikerült az állatok elhelyezkedésének taglalásakor pontos j-vel írnia a gömbölyödést. Az Ige azt mondja, hogy sírjunk együtt a sírókkal, de valahogy ezen a ponton képtelen voltam erre a nemes cselekedetre. Sőt. Ehelyett inkább megmagyaráztam neki, hogy a V.A.L.B. (=Világ Aktuálisan Legnagyobb Baja) tulajdonképpen nem is baj:
- Dehiszen ezek igen különleges állatok, ők nem úgy csinálják, mint a többiek, ők pontos j-vel gömböjödnek!!!
***
Nahát, Eszter ezen fél órán át kacarászott, és határozottan a lelkemre csomózta, hogy feltétlenül írjam meg a pontos jés gömböjödést a blogunkba is.
Este aztán, amikor lefeküdtünk, csak annyit kérdeztem tőle: Összegömböjödsz velem pontos jével?

"...elveszett, de megtaláltatott"

Sokan elképzelni sem tudják, hogy egy kutyus elvesztése milyen nagy szomorúságot okozhat az emberi szívben.
Nem lehet ezért őket hibáztatni, valamiért ezek az emberek nem annyira vonzódnak az állatokhoz, így azt a kötődést sem értik igazán, ami egy ember és egy állat között kialakulhat.
De talán olvasták Jack London: Vadon szavát, Éneklő kutyáját, vagy Eric Castner: Lessie-ről szóló történetét, és ilyenkor talán megéreztek valamit abból, ami összefűzte Backot és gazdáját, vagy Lessie-t a kisgazdájával. Amíg azonban az ember ezt nem éli át személyesen, addig nehéz is lesz megérteni ezt az érzést.
Amit azonban mindenki megláthat a következő történetből, az az, hogy Isten milyen hatalmasan cselekedett az életünkben újra, hogy nem hagyott el a fájdalom közepette, és, hogy még az ilyen "fentről" aprónak tűnő dolgunkkal is úgy foglalkozott, mintha nem lenne fontosabb dolga a világon, csak bennünket bátorítani, és vígasztalni.
Nem hittem volna, hogy az aggódásnak ilyen foka létezik, talán azért sem éltem át ehhez hasonlót eddig, mert még soha sem volt rám bízva egy ilyen kiszolgáltatott, mindenkitől bepisilő kis lény, akire nekem kellett volna vigyázni. És én elvesztettem őt.
Nagyon megijedtem az érzéseimtől, hogy egy kis állat miatt még enni is alig bírtam, és a könny nem apadt ki a szememből, mosoly nem volt az arcomon, és az aggódás miatt nem tudtam másra gondolni, csak arra: mi lehet ezzel a kis elveszett, elesett állattal, aki ráadásul megsebesült.
Aznap, mikor Csipesz eltűnt, és én már vörösre sírtam a szemem, Andris aggódva jött oda és azt mondta, felolvasom neked a Spurgeon mai ígéretét. Ez az Ige volt, az aznapi: "A ti szomorúságotok örömre fordul"
Nem tudtam örülni neki, nem tudtam hinni benne, csak álomba sírtam magam. Aggódva lestem a kert hátsó bejáratát és az első ajtót, hátha valahol felbukkan a kis kutyánk, de semmi. Tudtam, hogy az én felelősségem volt az egész, de haragudtam Istenre, hogy Ő előre látta mi lesz, és mégis megengedte. Ezért később szégyelltem magam, s aztán bocsánatot kértem a lázadásomért, majd
inkább próbáltam megérteni Isten hangját. S ekkor történt a csoda.
Pénteken a munkából hazajövet is csak sírtam és úgy éreztem, a szomorúság megfojtja bennem a Lelket, ez ijesztő volt, de akkor hirtelen a Szentlélek azt az Igét jutatta eszembe, hogy: "elveszett, de megtaláltatott".
Hirtelen libabőrös lettem, és valamiféle öröm futott végig a testemen....ez nem sokáig tartott, mert féltem a reménykedést követő nagyobb fájdalomtól, és leállítottam az érzéseimet.
Másnap tudtam először hangosan imádkozni érte, és Isten kezébe tenni őt.
Ez szombat volt. Mással kezdtem foglalkozni, a gondolataimat elterelni, de azért akárhányszor elmentem a terasz előtt, mindig kinéztem, nem jött-e haza. (ami egyébként lehetetlennek tűnt, mert soha nem mentünk ki vele arra, tehát nem ismerhette arról a haza felé vezető utat.) 14 óra körül ismét kinéztem, és láttam, hogy bejött a kertbe!
Nem hittem a szememnek, alig hittem, hogy ez tényleg valóság, hogy ez a 7 hónapos kis kutya, aki 2 hónapja lakik csak nálunk, hazatalált!
Átéltem valamit abból a csodából, abból az örömből, amit Isten egy elveszett gyermeke hazatértekor élhet át!
Hálás vagyok ezért az egész tapasztalatért, minden bánatával együtt!
Persze Ciróka is nagyon örült!
Csipesz első reakciója az volt, hogy behúzott füllel és farokkal a házába rohant, félve, hogy kikap a történtek miatt, de amikor érezte az örömömet és látta a könnyeimet, kimerészkedett, és letelepedett Cirok kosarába, Cirok pedig az ölébe kuporodott!

Hazajöttt!!!

Óriási öröm köszöntött be ma a Boglárka ucca 22-be! Csipesz hazatért!!! Egyszercsak, amikor Eszter kinézett az ablakon ott látta Csipeszt az udvar közepén kószálni! Eszter persze majd' kiugrott a bőréből az örömtől egész délután, és azóta is fülig ér a vigyor a fején. Örömében persze én is osztozom, kicsiny családunk tehát teljes örömmámorban úszik. A fotón éppen Cirokkal foglalnak helyet a közös kosárban, hogy összebújva-gömböjödve szunyókáljanak egy jót.
De amint látjátok, Csipesz azért még elég csapzott és megviselt... nem csak a 3 napi viszontagságok, hanem a sérülés miatt is: ugyanis jobb első lábára sántít, lehet, hogy el is törött neki, amikor elcsapta a kocsi. Délután beszéltünk is az állatkórházas állatorvossal, és reggel visszük is Csipeszt fél9-re... reméljük hamar érvényesül a szólásmondás: "ebcsont beforr".
A lényeg azonban az, hogy végre itthon van, és a Boglárka ucca 22-ben ma este mindenki a saját helyén alszik. :)
Köszönjünk a ránk-gondolást, a vígaszt, segítséget és a sok-sok imát gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt!

[Eszter azt mondta, fog írni az elveszett és megtaláltatott kutyus történetéről még külön, bővebben is!]

S.O.S. Csipesz elveszett!!!

Nov. 26-án elveszett Csipesz nevű szürke, pumi-snauzer keverék, szuka, 7 hónapos  kutyánk a Cholnoky lakótelepen. Azután rohant el, miután megcsapta egy autó, tehát meg is sérülhetett. Félénk, de nagyon barátságos, okos és szeleburdi kutyus. 2 hónapja van csak nálunk, de nagyon megszerettük, nagyon várjuk haza!

Ha bárki rátalál a kutyusra, kérjük értesítsen minket! Mivel hirdetési lehetőségeink korlátozottak, fontos kérésünk még, hogy ezt az üzenetet minél több veszprémi ill. Veszprém környéki ismerősnek küldd tovább. Minél többen tudnak róla, annál nagyobb esély van
rá, hogy hazakerüljön Csipesz.

Címünk: 

Veszprém, Boglárka u. 22.

Telefonszámunk:
88 784241 - otthoni
20 2243152 - Szabó András
30 3157548 - Dorozsmai-Szabó Eszter

Kommentet is írhattok, azt is megkapjuk emailben.

Köszönjük a segítséget!

Szabó András és Dorozsmai-Szabó Eszter

A fényevős cikk válaszcikket ihletett

Az előző bejegyzésemben taglalt fényevős cikk megihlette és egy válaszcikk megírására késztette Szűcs Laci barátomat, lelkipásztoromat. Az alábbiakban az ő cikkét közli a Boglárka ucca 22:

A fényevő és a világosság gyermekei 

A fényevőként emlegetett F. László nem csak büntetőeljárás alatt van, hanem ideiglenes kényszergyógykezelés alatt is áll. Az orvosszakértők szerint tehát egy beteg emberről van szó, és ezt  mindenkinek - így nekünk is - szem előtt kell tartani. Ezzel együtt azt is, hogy Jézus a betegek és bűnösök barátja, akik szabadulást kapnak Tőle, ha igazán Hozzá fordulnak. Jézusra hivatkozni, nevét felemlegetni kevés, ezt bárki megteheti, ettől még nem kerül kapcsolatba Jézussal. Az orvosok szerint F. Lászlónak az elméjében történtek kóros elváltozások. Én a Biblia alapján ezt kiegészítem: úgy gondolom, pontosabb, ha így fogalmazunk: F. László az elmeállapotát is elváltoztató szellemi hatás alá került. De vajon kinek a hatása alá? Vajon tényleg Jézus hatása alá, akit a Népszabadság cikke kiemel a címben? Vagy Pál apostol hatása alá, akiről azt gondolja F. László, hogy az ő reinkarnációja? Érdekes, hogy noha kiemelten jeleníti meg a cikk írója Jézust és Pál apostolt, elfelejti ismertetni az ő tanításukat. Ehelyett Sai Baba indiai jógiról (?) kapunk részletes, az újságcikknek mintegy felét kitevő tájékoztatást. De akkor nem inkább rá kellene hivatkozni a címben? Hadd pótoljam röviden azt, amit a cikkíró elmulasztott. 

Kire hivatkozik a „fényevő”?

A keresztyénségre, a buddhizmusra, és egy Indiában megismert irányzatra, Sai Baba tanításaira. Ezekből szinkretizálta a maga sajátos vallásos elképzeléseit. Tanulságos lenne ennek lélektani okaival is foglalkozni, de én itt most csak egy rövid teológiai reflexiót szeretnék tenni. A keresztyénségen belül Jézust és Pál apostolt nevezi meg konkrétan, azt állítva, hogy ő Pál apostol reinkarnációja. Nézzük, hogy joggal hivatkozik-e rájuk? 

Lássuk először Pál apostolt!

Itt eleve egy óriási tévedéssel állunk szemben, amikor valaki Pál apostolt és a reinkarnációt együtt említi. Nemhogy Pálnál, de az egész Bibliában egyetlen szó nem esik reinkarnációról. A Biblia inkarnációról, megtestesülésről beszél, amely egyetlen esetben történt meg a történelem során: Júdea római provincia Betlehem nevű településén úgy kétezer évvel ezelőtt, amikor Isten a názáreti Jézusban megtestesült, pontosabban: testté, emberré lett. Jézusban Isten többek között a világ világosságának nevezte magát (Jn 8,12), aki kereszthalála és feltámadása után Szentlelke és igéje által van jelen követői életében. Amikor a Szentlélek hatalmába vesz valakit, annak az életében nem reinkarnáció, újratestesülés, hanem újjászületés történik. Ennek lényege, hogy elszakíthatatlan kapcsolatba kerül Jézussal, a világ világosságával, akinek  ragyogó lénye, lelkülete megjelenik és növekedni kezd benne. Ettől a pillanattól kezdve ez kiérződik, „kiviláglik” belőle, átsüt rajta. Ha úgy tetszik, a világ világosságának hordozójává és tovább sugárzójává lesz. Erről beszél Pál apostol, amikor azt írja:  'Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán' (2Kor 4,6). Pál apostol arról is beszél, hogyan történt meg ez az Ő életében. Tudjuk róla, hogy buzgó farizeusként módszeresen üldözte a keresztyéneket. Egyik alkalommal Damaszkuszba is ezzel a céllal indult el, ám az úton rendkívüli esemény történt vele. Így beszéli el: „Déltájban az úton láttam, ... amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek;” (Kiemelés tőlem -Sz. L., ApCsel 26, 13-18).  

Pálnak innentől kezdve ez volt a küldetése, élete fő célja. Az, hogy miután a világ világosságának, a Jézusban felragyogó Istennek gyermeke lett, másokat is erre hívjon. „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”(Ef 5,8-9) 

Pálnak, amikor találkozott Jézussal, mint a világ világosságával, nem elment, hanem éppen akkor jött meg az esze. Nem az értelme homályosult el, hanem a szemei – egy időre. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ahogyan Ady írja ez utóbbi értelmében Az Úr érkezése című versében: „És megvakultak hiú szemeim.” Az ApCsel-ből és Pál összes leveléből az derül ki, hogy újjászületésétől kezdve Jézusnak, mint a világ világosságának fényét ő továbbadta, szétsugározta. Mert Jézus éppen ezzel bízta meg tanítványait. 

Nézzük ezek után Jézust!

Mit mond arról a világosságról, amit Ő maga jelent? „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ebből nemcsak az derül ki, hogy Jézus abszolút úr a szellemi sötétség hatalma felett, hanem az is, hogy a követői is kikerülnek ennek hatalmából. És mit mond arról, mihez kezdjünk ezzel a világossággal, miután kikerültünk a sötétség hatalmából? „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14-16) 

Összegzés

A világosságnak (vagyis Istennek) igazi gyermekei tehát nem elnyelik a fényt, hanem éppen ellenkezőleg: miután befogadták, szétsugározzák: továbbragyog róluk a környezetükre. Ez a ragyogás pedig nem megszegényíti az életet, hanem meggazdagítja, nem tönkreteszi, hanem kiteljesíti. Mellette nem éhen halnak, hanem lelkileg megelégíttetnek az emberek. 

De akkor valójában kire hivatkozik az, aki azt mondja, hogy elnyeli a fényt? Talán maga sem tudja, de a sátánra. Aki a kezdetektől azt állítja, hogy elnyeli a fényt, és erre bíztat másokat is, az a sátán. Persze, valójában nem tudja elnyelni a fényt ő sem, csak mondja. Miért mondja? Hogy elhitesse velünk: megistenülhetünk, „olyanok lehetünk, mint az Isten” (1Móz 3,5). Ennek érdekében képes mindent megtenni, még azt is, amit Pál így fogalmaz meg, hogy: „a világosság angyalának adja ki magát”(2Kor 11,14) Tehát a sátánnak is van egyfajta fénye, ami annak látszik, de valójában nem az: a sátán sugallatai, szavai, amiről úgy tűnik, hogy valami istenit kínál. Aki elhiszi azt a legősibb hazugságát a sátánnak, hogy a fény elnyelésével olyan lehet, mint az Isten, és erre törekszik, az valóban elnyelt, bevett valamit: de az nem a világ világossága, hanem a magát világosság angyalának is feltüntetni tudó sátán hazugsága és szelleme. És hogy ez a fajta szellemiség mire képes, arról egyértelműen beszél Jézus, amikor ezt mondja a sátánról:„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44) Sajnos, ez most is szó szerint beigazolódott F. László és családja életében. Sőt, ennél is több: akik nem ismerik Jézust, azok mind a sátán hatalmában vannak, és folyamatosan a sátán szemfényvesztésének áldozatai. Ebből csak egy valami szabadíthatja meg őket: ha nem fényevők, hanem a világ világosságának befogadói és továbbadói lesznek. Hogyan történhet ez meg? 
 

„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” (Mk 10,46-52) 

Szűcs László, ref.  lelkipásztor

A fényevő Jézusról hebeg-habog

Ezzel a bejegyzéssel kicsit kilépek a Boglárka ucca falai közül. Be kell valljam, hogy szeretem nézegetni a híreket a neten, és ha találok valami nagyon-nagyon érdekeset, amiről úgy érzem, nem hagyhaton szó nélkül, ide fogom rakni, hogy lássa mindenki és jól megkommentelhessétek!

Naszóval, teljes megrökönyödésemre Jézus nevét fedeztem fel a Népszabi virtuális változatában (ami egyébként megjelenésre talán a legszebb netes újság). Nade, mielőtt még hiú reményeket táplálna bárki is a baloldali lap "megtéréséről",  a cikk címe: Jézus üzent - mondta a fényevő 

Részletek a cikkből:

A Fővárosi Bíróságon megkezdődött a fényevőként emlegetett F. László büntetőpere, akit kislánya éheztetése miatt vádolták meg. Az ügyészség szerint téveszmétől vezérelve, sajátos vallási világnézetet kialakítva, családjával együtt éhezett. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló férfi tagadta bűnösségét. Azt mondta, Jézus üzent.

Na de mit is "üzent" Jézus neki?

Elmondása szerint ők hárman szentek; élettársa Szent András, Petra lánya Szent Péter ő maga pedig Pál apostol reinkarnációja. Mindezt Jézus üzente gondolati úton élettársának, amikor összeköltöztek. Azt is az Úr üzente, hogy Petrát a saját biztonsága érdekében nem kell orvoshoz vinni, mert az orvos feketemágus, s ártást küld a gyerekre. Petrát védeni kellett, mert küldetése van. Ő fogja elvinni az embereknek a karmájukat – fejtette ki F. László.

És hogy a kép egészen "tiszta" legyen:

A vád szerint F. László a keresztény, a buddhista és egy Indiában megismert irányzat, Sai Baba tanítása alapján sajátos világnézetet alakított ki magának, s ezen téveszméje vezette. Ennek ugyanúgy része volt a meditáció, mint az, hogy élettársával együtt egy magasabb energiaszint elérésére törekedtek. Ezért az „energiaelszívó” családtagokkal és barátokkal megszakították a kapcsolatot. A teljes megvilágosodáshoz a táplálkozás átalakítására is szükség volt; előbb az élvezeti cikkeket vonták meg maguktól, majd a főbb ételekről is lemondtak, s a folyadék fogyasztására helyezték a hangsúlyt. Szerintük az étkezés teljesen elhagyható.

Nos, mindebből kiderül, legalábbis a keresztények számára, hogy F. Lászlónak köze nincs a bibliai Jézushoz - sokkal inkább Sai Babához, a buddhizmushoz és a hinduizmushoz. Miért is kellett akkor a cikk címében Jézust és a fényevőt egy sorban említeni? Nyilvánvaló manipulatív szándékkal: ezzel a Jézus-követőkről alkotott "élhetetlen, magánakvaló, földfölöttlebegő, végsősoronkáros...stb." képet erősíti. Pozitív azonban, hogy a cikk viszonylag terjedelmesen taglalja az ügy hátterét, így végülis "fényre derül" a "fényevő" vallási sehovatartozása.

Az esettel kapcsolatban azt hiszem érdemes néhány dologra felhívni azok figyelmét, akik a biblikus keresztény hitben tájékozatlanul olvasnak, hallanak róla. Csináljunk most itt egy kis apologiai gyakorlatot, hogy megcáfoljuk F. Lászlót. Meggyőződésem ugyanis, hogy aki neki üzent, az "valaki egészen más"...

Jézus Krisztus történelmi alak, beszédei és tettei a Bibliában olvashatók, amelyek több ponton szembenállnak F. László állításaival. A sort elkezdem én, aztán akinek van kedve, folytassa!

1. Jézus: "Én vagyok az út, az igazság és az élet". Tehát vagy őt követjük, vagy "más úrnak" szolgálunk...pl. Sai Babának. Egyszerre nem lehet Jézusnak és Sai Babának szolgálni. Ez azt jelenti, hogy F. László egyáltalán nem lehetett Jézus követője.
   
2. Jézus ugyan kibírta 40 napig a böjtölést, de soha nem állította, hogy étel nélkül élhetünk. Rendszeresen együtt evett a tanítványaival, betért az őt meghívók házába. Sőt, még feltámadása után is evett velük.
   
3. Reinkarnációról, tehát, hogy valaki valaki másnak a testében visszatér a földi életbe - szó sincs a Bibliában. Márcsak azért is képtelenség ez, mert a Biblia szerint test és lélek elválaszthatatlan egység. Még a Mennyben is lesz testünk a Biblia szerint.
   

(további pontokat, véleményeket írhattok kommentben!)

2 nagyonjófilm

Az utóbbi hónapban igazán nagyonszépésjó filmeket is láttunk, amik közül kettőt szeretnék most ajánlani mindenki figyelmébe.
Kezdjük végre egy MAGYAR (!) filmmel, ami kivételesen nem a tragédia tragédiájának tragédiájáról és az annak szóló közöny siralmasan hétköznapi echtehungarische merjünkkicsik lenni típusú valóságáról szól, hanem valami másról. Pedig a címe nem sok jót sejtet:

Egy tél az Isten háta mögött

Ezt az egy képet találtam róla, de nem ez a legjellemzőbb. Hanem inkább a srácok. Ladu, az idősebb, a vagány, a művészkölök a tényleg "Isten háta mögötti" falu kicsiny mozijának nagy rajongója. Van egy kis barátja, akinek a szemüvegén keresztül nézhetjük végig a kitalált falu életét. Persze az tudható, hogy valami diktatúra alatt "vagyunk", ugyanis Ladu apja, a tanácselnök, és amit neki mond "a központ", ő azt csinálja. Mikor azonban a filmtekercsek szállítóját baleset éri, megszakad a falu szórakoztatása, és minden megváltozik... alternatív, retró, idealista és realista, abszurd és aranyos dráma nekünk. Ja igen: Eperjessel!


Színes fátyol

Na igen, jellemző, hogy erről a filmről sokkalszebbsokkaltöbb fotót lehetett találni, válogathattam is a kendermagból. :)
Nos, ez egy olyan igazán romantikus-de-mégsem-az, aztán pedig mégis-az - típusú filmdráma. Festői, mondhatnám, impresszionista. Két kultúra kontrasztja - angol és kinai. Sőt, két ember kérlelhetetlen kontrasztja: egy extrém házasság, ahol nincs szerelem az esküvő előtt, sőt utána sem. De lehet mégis valami, ami egy egoista és hűtlen ill. egy kiábrándult és büszke szívet meg tud változtatni? A romantikus fordulatra vágyóknak üzenem: nem, itt nem lesz semmi "ésakkoregyszercsakmegcsókoltákegymást" - típusú fordulat. A romantikus fordulattól rettegőknek üzenem: a szerelem mégiscsak létezik, és fel tud ébredni, és talán egészen más, mint azt gondoltuk... Jaigen. Ha valakinek mond valamit: Edward Norton és Naomi Watts a színen.

annyi minden!

Igazából az előző bejegyzés óta annyisokrengeteg-temérdek-mindenakármi-valamibármi történt már, hogycsakna! Ilyenkor aztán igazán nehéz hozzákezdeni egy újhoz... Szóval most igazán tanácstalan vagyok, de mivel elhatároztam, hogy csakazértis írok, hát tessék, írok :)

És hogy legyen képem is hozzá, ideteszek pár fotót az utóbbi időből, hátha az segít...

Neeem, egyáltalán nem azért kezdem az állatokkal, mintha ők lennének az elsők az életünkben... :) Csak azért mert ők a legkönnyebb téma. Minden nap csinálnak valami vicceset, bolondosat, amiről lehet írni, amin lehet nevetni, (vagy sírni), amiről lehet beszélni... Igen jól látjátok, Csipesz van Cirok helyén, a nagymamámtól kapott zs....-ben. (Sajna egyszerűen nem tudom hogy mi, ennek a kosárfélének a neve, csak azt, hogy "zs"-vel kezdődik, de ha tudjátok írjátok meg!) Ez a kedvenc helye. Sőt! Újabban Cirok is bemászik mellé, és időnként összebújva aluszkálnak. Csipesz életének legnagyobb eseménye azonban az, hogy sétaképes lett! Nem pisil be a póráztól (már csak néha), át lehet vinni a lakáson, és végig az utcán, hegyen-völgyön lehet sétáltatni! Ha pedig hátrafelé az ex-bozótba indul el vele Eszter, akkor Cirok is megy a nyomukban, így háromfős sereglet teszi a sétát. Cirok ilyenkor minden közeledő fát megrohamoz, bevesz, majd leugrik róla, és megy tovább...
Na de nézzünkcsak valami mást is...

Októberben nálunk volt a családoskör alkalma. Ez gyülekezetünk havi alkalma, amikor összejönnek vasárnap délután a családok, és beszélgetünk mindenféle házassági és családi kérdésekről. A gyerekek ilyenkor egy másik szobában hancúroznak, kivéve, amelyik nem bírja tovább. Itt éppen Jonatán az, aki a férjek és asszonyok közti társalgás szakavatott résztvevőjeként tűnik fel...


És a Kúmi is nálunk járt nálunk... Ez itt a képen egy újfajta ökumenikus imaforma, amit kifejezetten a református kismamák és a katolikus férfiak imaközösségére fejlesztettünk ki... ööö... vagy mégsem?
No, és amíg a szobában ez mindez zajlott, addig kint Raja megtalálta, hogy kivel teheti féltékennyé házikedvencét, Döncicát:

Ééééés gyülekezeti zenekarunk alakuló próbája is a MI nappalinkban zajlott! Íme:


Nahát, ennyiminden! És ez még csak a töredékének a töredékének a majdnem-demégnem-demármajdnem-töredéke!

Pálhegyi Feri bácsi is megmondta

Ezt a rajzot a gyerekek nekünk készítették, amikor nálunk volt a házaskör. Míg a nappaliban a gyülekezet házaspárjai beszélgettek a a szeretetnyelvekről, ők gyakorolták is már - felénk, házigazdák felé. Rajzuk egyik részletén újdonsült családtagjainkat ábrázolták.
A gyerekek ezúton talán arra a veszélyre próbálták felhívni a figyelmünket, amire sok családterapeuta, meg pásztorálpszichológus, meg lelkigondozó is szokta: hogy micsoda veszély az egy házasságra nézve, amikor a gyerek kerül a család középpontjába, és előbbre, mint a házastárs... Nos, nálunk még gyermek nincs a "képben", de van kutya, macska... és néha, a nap egy-egy pontján, amikor a lakásban minden helységbe bekiabálva keresem Eszteremet, míg végül az ablakban meglátom, hogy az udvaron az állatok közöttviháncol, rám is rámtör a gondolat, amit már Pálhegyi Feri bácsi is megmondott... mi lesz velünk gyerekvállaláskor, ha már most, az "állatvállalás" kezdeteikor így elbukunk... ;)
Aztán, amikor bejön a kertből Eszter és megölel, rögtön megnyugszom... azért ott még nem tartunk...

árkon-bokron kutyaház

Igen, bocsánat, a kutyaház átviteléről meg még nem is írtunk, nagy az elmaradásunk, hiába! Igazából a dolog úgy esett, hogy a szomszéd Laci bácsi felajánlotta néhány éve az udvarukon üresen állókutyaházukat. Mivel Csipesz jövetele már sürgetően közeledett, elfogadtuk az ajánlatot, és Triebl Lacival felújítottuk a tetejét, merthát arra jócskán ráfért.

El is készült hát a házikó, le is festettem szép zöldre meg sárgára, egy volt csak a bökkenő. Nem fért be az ajtón, hogy a hátsó kertbe kivihessük. Ígyaztán egy kisebbfajta munkásbrigádot kellett hívnunk, még magát Toldi Miklóst és fiát, úgyszintén Toldi Miklóst is be kellett szerveznünk. Ennek eredményeképp egy csendes napsütötte szombat reggelen a brigád önfeláldozó hősiességgel átverekedte magát az átriumot körülölelő bokrok és tövisek égbenyúló gyűrűjén, hogy a kerti kiskapun átemelve helyezze azt végső nyughelyére, a ház végének egyik zugába.
Köszönet a brigádnak, melynek hősiességükről tanúbizonyságot tett tagjait az alábbi fotókópián szemlélhetitek meg:

a brigád

Ady után szabadon

Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.

Ady Endre: A grófi szérűn

Szóval Ady után szabadon nálunk is felépült egy deszkapalánk, igaz, még nem reccsent, és remélem nem is fog. És... najó, az is igaz, hogy nem annyira palánk, hanem inkább kerítés. Szép rusztikus! Az alkotást Kertész Tomi barátunk emelte udvarunkra, "partícionálva" annak L-alakú területét egy négyzetre és egy téglalapra. A négyzet Csipeszé lett, a téglalap pedig mindenki másé, beleértve Cirokot és ugye minket is.

A kerítés tehát készül nappal...

...és éjjel.

"Mi lesz ebből?"

Míg végül elkészült. És lett hetedik nap.

És látá Csipesz, hogy jó.

kis piros rakéta 3

Na, most, hogy végre van egy kis időm, leírom az autónk várva várt történetét.

Remélem mindenki izgatottan várja...
Na szóval hol is kezdjem. Nyáron, amikor még a jó öreg golffal mentünk Sárospatakra, szegény kis autó, majdnem kilehelte a lelkét, de legalábbis felforrt az agyvize, (hűtő vize) ... akkor a leállósáv "csendjében" Andrisomat elfogta a méreg és egy felelőtlen kijelentést tett: Most már tényleg elegem van, veszünk egy új autót!
Már régóta mondogatta Imi bácsi, hogy le kéne cserélni a golfot, de mi mindig jó keresztény lévén a fogyasztói szemlélet ellen harcolva megvédtük a jó öreg autónkat. Akkor telt be a pohár, amikor a nyári melegben, kb 6 órán keresztül fűteni kellett az autót, hogy ne forrjon fel a vízünk újra...ja és 90-nel menni az autópályán, ami fokozta és hosszabbította szenvedéseinket.
Szóval döntöttünk: autót veszünk. Rámentünk a használt autó pont hu-ra és több ezer autó közül végülis sikerült a típussal, korral, és színnel pár 100-ra redukálni a felsorakoztatott autók számát.
Hosszas böngészés után ráakadtunk a kisautónkra, aminek a fenekén láttunk egy halfarokra emlékeztető jelet.
Én teljesen bezsongtam (aki ismer tudja milyen vagyok akkor! Rögtön meg akartam venni) és mikor ráközelítettünk a képre kiderült, hogy valószínű tényleg egy halacska van rajta! Biztos keresztényeké volt, gondoltuk magunkban. Valahogy tudtam, hogy Isten mutatta nekünk ezt az autót.
2. nászutunk előtt, Andris azt kerte Istentől, hogy ha valóban nekünk szánja az Úr ezt az autót legyen meg szeptemberben is , amikor hazajövünk.
A kocsi megvolt. Egyik szombaton Sófár megbeszélés előtt, elmentünk a fővárosi autópiacra, hogy megnézzük és lefoglalózzuk az autót. Tényleg ott volt rajta a halacska és nagyon tetszett mindkettőnknek. Aki már vásárolt használt autót tudja, hogy ez elég nagy rizikó, mivel általában 2 dolog miatt adnak el kocsit, ha kicsi, meg ha valami baja van, amit nyilván a kereskedő nem árul el. Éppen ezért az odafele úton imádkoztunk, hogy ne vágjanak át minket.
Hittel és Istenben bízva ültünk le megkötni a szerződést....és amikor láttam az adásvételin az előző tulaj nevét, majdnem leestem a székről! Nem csak , hogy ismertem az illetőt, de egy kedves tanárom volt a teológián! Nem hittem a szememnek!
Ez csoda volt! Több ezer autó közül.....
Szóval egyszerűen és könnyedén hiteles információkat szereztünk a kis kocsinkról és három héttel később már haza is hoztuk!
Istené a dicsőség!

pörgés

Bocsi, hogy nem írumk, de a szokásosnál is jobban pörgünk... Eszter Cursillon, 

én meg ezerrel csinálom gyülekezetünk Bibliakiállításának rám jutó részeit. Amire egyébként gyertek el, mert nagyon izgi lesz, még mi sem tudjuk, hogy hogy is fog teljesen kinézni! :)

Szóval részletek itten a kiállításról: 

www.szentkiralyszabadja.ref.hu

Najó, folytatjuk...

Lezárult a szavazás blogunk jövőbeni létéről. Bár nem ügydöntő jelleggel írtuk ki, komolyan figyelembe vesszük annak végeredményét. A legtöbben, azaz 77%-ban arra voksoltatok, hogy: "Igen, de Eszter, Cirok és Csipesz bejegyzéseit is látni akarjuk!" Amint látjátok, kívánságotok részben már meg is valósult, amint a ház asszonya billentyűzetet ragadott, és állatainkkal kapcsolatban megírta elragadtatottságát nyíltan vállaló cikkeit. A szavazás végeredménye tehát:

Szerinted folytassuk a Boglárka ucca 22 blogot?

Feltétlenül, mert überzsiráf. 2 (22%)

Hát... ha nincs jobb dolgotok. 0 (0%)

Igen, de Eszter, Cirok és Csipesz bejegyzéseit is látni akarjuk! 7 (77%)

Irogassatok időnként bele, ha jól esik! 0 (0%)

Szavazatok száma: 9 

Közvélemény-kutatás lezárva 

Most pedig új szavazást indítunk - lásd jobbra!

Csipesz

Annyira vártam a percet, hogy a kiskutyánk megérkezzen....29 éve folyton csak vártam.
Amikor megérkeztünk a házhoz, a régi gazdáihoz egy csupa élettel teli vidám kiskutyát találtunk... Nagy nehezen betuszkoltuk a kocsiba, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hová viszik, olyan riadt volt a kis szeme. Végül bevittük a kertbe, nagyon aggódtunk, hogy mi lesz majd ha összetalálkoznak Cirókával... Cirok majd kikaparja a szemét vagy ilyesmi, ő meg addig üldözi majd a cicust, hogy az többé vissza sem meri dugni az orrát a kertbe. Ehhez képest Cirok csak ásított egyet, mikor meglátta!


Ez hihetetlen!!!!! Megjegyzem, hogy ezért imádkoztunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez volt a jó hír... a szomorú viszont az , hogy a kis vidám kutyuskánk teljesen kétségbeesve kuporodott a kert legtávolabbi részébe. Remegett a félelemtől, gyászolta az anyukáját és a régi gazdáit.... amikor közeledtem felé, akkor pedig bepisilt a félelemtől...


Estére már én is vele sírtam, annyira sajnáltam, és úgy szerettem volna elmondani neki, hogy nagyon szeretjük, de nem értette meg...még most is remeg, én meg még most is sírok, de tudom, hogy csak pár nap az egész és meg fogja szeretni az új helyét és az új gazdikat! Ámen!
Andris: ...és Eszter kedvenc sziluettje:

sziluett

Szeretném felhívni mindenki figyelmét a sünis képek közül a másodikra, ahol a Cirok fülének sziluettje oly szembetűnő....ez Andrisom teljes extázisban történő megfogalmazása, amikor Cirókánkat e szavak közepette agyon dögönyözi és szorongatja :"Úgy bírom a fülének a sziluettjét!!!!!!"
Ilyet is csak egy költő bír mondani!

Ideiglenes lakótárs

Nos, mint ahogy látjátok, Cirok után megérkezett a Fábia is, s amint sokan tudjátok nagy izgalommal vártuk a Boglárka ucca 22 következő lakóját... Azonban aki megérkezett, az nem az volt, akire mi számítottunk. A következő képeken azt is látni fogjátok, hogy Cirok se számított a váratlan betolakodóra, aki ráadásul megitta a tejét...

A sünit végülis ki kellett menteni Ciróka társaságából, aki egyébként teljesen értetlenül állt a helyzet előtt. Úgyhogy Cirok kosarába csalogattam, hogy kivigyem a kerítésen túlra...

Így ért véget - legalábbis egy időre - az idegen betolakodó Boglárka ucca 22-ben való ideiglenes tartózkodása - Eszter nagy szomorúságára, aki legszívesebben állatkertté alakítaná az átriumot :)

Itt van, megjött garázsunk új lakója!!!

Hogy hogyan került ide? És miért épp EZ a Skoda Fabia...??? Nos, annak külön története van... Ha szépen kéritek kommentekben...., akkor talán leírjuk :)

Újra itt...

Nahát kicsit nagy kihagyással, de csak azért mert annyi minden történt hogycsakna! De most újra itt vagyunk a blogon (is). És folytatjuk! Szóval nem kell kétségbe esni... :)

Elbúcsúztattuk...

...tegnap Hornblowert. Ez a 4., utolsó rész volt talán a legromantikusabb, Eszter meg is siratta...  Hátakkor, szevasz, Horatio!

Hát erről lecsúsztam...

Kábé fél órája értem haza Szentkirályról, aholis Szűcs Lacival, úgymint lelki kísérőmmel folytattunk eddigi hagyományainknak megfelelően éjszakába nyúló beszélgetést. Bár hozzátenném, hogy a régi, akár hajnali pacsirtaszót elnyomó beszélgetéseink terjedelméhez képest most igen szolíd, tömör, szinte már zaklatottan kurta 2-3 órás "beszélgetésfoszlánnyá" rövidült eszmecserénk.
Az úton hazafelé aztán elgondolkoztam rajta, hogy ma még nem is beszéltünk, találkoztunk Eszterrel, meg hogy mennyire hiányzik, meg hogy mi lesz a kerítéssel és a tankolással... Vakmerő reményeket tápláltam feleségem ébrenlétével kapcsolatban. Hiú ábrándjaim azonban hamar szertefoszlottak, mikor hazaérvén a sötét folyosóra nyitottam be, ágyikónkban pedig egy alvó feleséget találtam. Akinek jóéjt-puszijaimra adott leghevesebb reakciója egy átfordulás, volt némi "mmm" hang kíséretében. Úgyhogy most itt vagyok, a gép előtt... egyedül. Talán még ma befejezem ezt a bejegyzést...

Új társaim a hétköznapokban...

Sokan, miután találkoztatok velem, észlelvén a kezemre tekert fáslit, megkérdeztétek: "Hát veled meg mi történt...?" Eme kérdés egy napra jutó variációinak tizedik-huszadik felbukkanása olykor mély hallgatásra késztetett... kissebfajta küzdelembe került kipréselnem azt az utálatos, áltudományos, fertelmes és visszataszító szót "fogaim rácsai között", hogy: ÍNHÜVELYGYULLADÁS. Már ez a szó is erősen emlékeztet arra az estére, amikor kezem csillapodni nem akaró fájdalma végül a Google kereső elé vitt, hogy aztán az "ínhüvelygyulladás" találati listájának cikkeit olvasgatva szédüléssel megfűszerezett émelygő rosszullét tegye fel a koronát meglévő kínjaimra. (khm, egy kis képzavar, de sebaj...)

Aztán belefogtam az innen-onnan kapott tanácsokból összeállt egyéni kezelésbe, melynek elemeiben ti magatok is gyönyörködhettek az alábbi képen.

• Fásli 1.0 :) Az ősi, a mindig bevált, de egyesek által már kevésbé preferált segédeszköz.
• Fastumgél. kenyegetni dörzsölgetni kell vele. semmi különös... biztos jó. De azt mondták nem elég erős...
  
• Inno Rheuma Forte. Szintén kenyegetni. Csíp ám, de nem csak piano, hanem Forte. Ha a csípés lenne a hatékányság fokmérője, akkor kategóriagyőztes lenne.
• Activon. Olyan elsőre, mint a Fastum, csak fekete a tubusa, ezért komolyabbnak látszik. És! Marcsinak is ilyet írt fel a doki. Ma kezdtem használni...
  

Fenti krémekkel a képen látható sorrendben kenegettem kezem egy szebb, "ínhüvelygyulladásmentes jövő" reményében. Nektek milyen tippetek / véleményetek van még?

Szombati vendéglista

Átlagos szombati napunk volt... vagyis talán annál nyugodtabb, ugyanis nem mentünk sehova! Viszont több jeles vendég is járt nálunk...

• Kertész Tomi... aki jobb tippekkel szolgált szárnyakat adva képzeletünknek azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a Boglárka ucca 22-es jövőbeni kertje
• Horváth Imi... aki majdnem-demégnem-demármajdnem :) kopaszra nyírt fejű külsejével de továbbra is "horváthimis bensejével" hozott új színt amúgyis színes otthonunkba, aztán a szokott módon elheveredve dumáltunk életünk dolgairól...pipa nélkül
• Benedek Zali (Zalcsi? Zalika? nekem már csak Zalán)... aki ámérikai nyári kalandjait és mindenféle lelki tapasztalatait megosztva velünk vacsorázott, aztán imádkoztunk, ahogy a tanítványok csinálhatták "anno"...
  

Jó volt látni ezeket a kedves barátokat - máskor is gyertek, a Boglárka ucca 22 vár titeket! :D
(sajna most képek nem készültek... talán legközelebb...)

Ismét Hornblower

Tombol nálunk az "Őfelsége kapitánya"-mánia. Tegnap, tesómék és szüleim spontán módon egy időpontra eső és így kisebbfajta Szabó-találkozóvá terebélyesedő látogatása, a sebtében elfogyasztott vacsi, és a hivatalos papirok mappákba rendezésének következő fordulója után lergytunk a nagy babzsákba, hogy megnézzük a 3. részt velünk közel egykorú VIDEOTON televíziónkon... Sajnos ezen kívül már csak egy maradt...

Nos, természetesen, most sem maradtak el az izgalmak, vizicsata, hadifogság, hercegnő, életmentés, és szökés...stb. ...minden volt hát, ami egy kalandfilmbe kell. De volt egy mondat, ami nagyon megragadott. Amikor egy szikla mögé rejtőzve Hornblower-ék az ellenség csapatát figyelték, leállította az egyik tiszt kirohanását, mire az így szólt vissza: "Hát nem harcolni jöttünk?" Hornblower válasza erre ennyi volt: "Nem, hanem győzni."

Hadsereg az ablakod alatt

3 áhitat megírására kértek fel az Útjelző c. áhitatosfüzetek szerkesztői, amit igen nagy megtiszteltetésnek érzek. Aug. 31-éig kellett megírni az áhitatokat, melyeket végülis "2. nászutunkon" írtam meg. Izgalmas feladat volt! Végülis úgy néz ki, be is kerülnek a 2009-es Útjelzőbe, de itt is elolvashatjátok! Akkor íme az első áhitat, elején az igerésszel:

Zsolt. 3. (Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.) 

Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem. Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az Úrtól jön a szabadítás. 

Legyen áldásod népeden! (Szela.)

Dávid vagy. Zsoltáros, aki dalokba foglalod szenvedélyes imáid szerető Istenednek. Hős, aki pásztorfiúként egy kis kődarabbal terítetted le az ellenség hatalmas izomkolosszusát. Harcos, aki kivívtad katonatársaid tiszteletét, sőt mi több, rajongását. Vonzó férfi, aki néped lányainak és asszonyainak titkos álma voltál. Király lettél, népszerű uralkodó. 

Aztán fordult a kocka. Az évek múlásával megöregedtél. Először a nép fellángoló rajongását vesztetted el, utána tiszteletét, majd bizalmát. Végül bekövetkezett, amire soha nem számítottál: saját tróntermedből, királyi palotádból futva kellett menekülnöd a népet maga oldalára csábító fiad, Absolon elől. (2Sám. 15-17) Most mahanaimi hadiszállásod hátsó szobájának sötét falai között egy mécses világánál reszketsz, mert tudod: az ellenség talán már holnap átgázol kicsiny seregeden, és megalázva gyilkol le téged, aki már csak árnyéka vagy az egykori hősnek, harcosnak, férfinak, és királynak. Már csak egy maradt...a zsoltáros. Térdeidre borulva sírsz fel az Úrhoz.

Durva. Mit kezdhetnél ezzel ma, amikor veled semmi ilyesmi nem történik? Semmiféle ellenség, semmi háborúsdi, se trón, se menekülés. Semmi ennyire durva. Vagy mégis? Nem, nem arra gondolok, hogy fegyveres alakulatok veszik körül a lakótelepi lakást vagy családi házat, amelyben laksz… A lelkedet azonban körülveszi, és kétségbeejtően szorongatja olykor hol a Félelem Hada, hol a Kísértés Serege, hol a Vádlás Zsoldoscsapata, hogy lerombolja  gondolkodásodat, érzelemvilágodat, és egészségedet… hogy végül elpusztítson. Elég durva.

De van egy biztos menedékhely, egy zúg, egy mécses, és van Egy, aki maradt, aki biztosan ott maradt, és veled virraszt. Kiálts hozzá hangosan, mert meghallgat. Pajzsod lesz ellenük, mert Róla visszapattan a félelem, a vádlás és a kísértés katonáinak minden mérgezett nyila.

És arcul veri őket, hogy szem elől tévesszenek, és egymásnak esve távozzanak előled a félelem, a vádlás és a kísértés tajtékzó seregei.

És még fogaikat is kitördeli, hogy ne tudjanak feltáplálva magukat újratámadni és még nagyobb erőkkel lerohanni a félelem, a vádlás és a kísértés szívós zsoldoscsapatai.

Néhány nap múlva hírvivő érkezik hozzád, és messziről kiáltja a jó hírt: vereséget szenvedett az ellenség túlerőben lévő hadserege… (2Sám. 18)

Egy este a Boglárka 22-ben...

Kerítéskapunk felrakásra várva:

Ciróka eszik:


Eszter nagyijától kávéfőzőt kapott szülinapjára:


Tőlem pedig 3 gyönyörű kendőt:


Raja meg nyomja a basszust a fel-jáccószobában:

Ez mind-mind a Boglárka ucca izgalmas világához tartozik... és ez még csak egy este volt!